Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A Jupiterhez megérkező Juno történelmet írt, hiszen ez az első olyan űrszonda, amelynek a külső Naprendszerben napelemekkel biztosítják az energiaellátását.
Korábban ezt a feladatot az űr távoli régióiba küldött eszközöknél radioizotópos generátorok látták el, az űrkutatást azonban plutónium hiány fenyegeti, ami másfajta utakra tereli az űreszközöket tervező mérnököket. Bár az első napelemeket 1880-ban fejlesztették ki, legkorábbi jelentős felhasználásuk az űrkorszak hajnalához köthető. A Vanguard 1 műholdat 1958-ban negyedikként küldték fel a világűrbe és egyik tudományos célja az volt, hogy tesztelje az akkoriban rendelkezésre álló napelemek élettartamát. Összesen hat napelem kapott helyet az űreszközön, amelyek biztonsági áramforrásként funkcionáltak, és egészen 1964-ig működőképesek is maradtak.
A következő évtizedekben a napelemeket folyamatosan fejlesztették, ám a szakemberek sokáig elsősorban az űriparra koncentráltak, az elérhető legnagyobb hatásfokú megoldás után kutatva. A napenergiát hasznosító űreszközök ma már elterjedtnek számítanak, de érthető módon sokáig ezeket nem lehetett a világűr távoli régióiba küldeni. Vegyük például a Jupitert, ahol a napsugárzás 25-ször gyengébb, mint a Földnél. Ez normális esetben nem tudna megfelelő mennyiségű fényenergiával ellátni egy nagyobb űrszondát, ám amint azt a gázóriáshoz július 4-én megérkezett Juno esetében tapasztalhattuk, az előrelátó tervezés miatt ez mégiscsak lehetséges.
Nagy ugrás a napelemek fejlődésében
A Juno megérkezéséig a Galileo űrszonda volt a legelső olyan űreszköz, amely a Naprendszer legnagyobb bolygója körül keringett. Amikor 1989-ben útnak indították, a napelemek hatásfoka még rendkívül alacsonynak számított, a fényenergiának csupán 12 százalékát lehetett elektromos energiává alakítani.
A Lockheed Martin vállalat 2003-ban kezdett neki a Juno űrszonda fejlesztésének, ekkor a napelemek hatásfoka a korábbiakhoz képest megsokszorozódott, a fényenergiának már több mint 28 százalékát is képesek lettek hasznosítani. Többek között ennek is köszönhető, hogy sikerült eljutni a Naptól több mint 740 millió kilométerre keringő Jupiterhez.
A teljes cikk itt olvasható.
