Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A vízhiány és az egyre nehezebben elérhető vízkészletek ellehetetlenítik a vízigényes szakmákat és akadályozhatják a gazdasági növekedést az elkövetkező években.
Globális szinten négy munkahelyből három mérsékeltebben vagy erőteljesebben, de mindenképp függ majd a víztől.
A helyzet súlyos: Afrikában 350%-os, Ázsiában 250%-os, Dél-Amerikában pedig 200%-os vízügyi szakember hiányról beszélhetünk már most. Világszinten a leginkább vízigényes szektorok a mezőgazdaság, halászat és erdőgazdálkodás önmagukban 1 milliárd embernek nyújtanak munkalehetőséget. Míg a közművek és más vízgazdálkodási szereplők már most folyamatosan törekszenek arra, hogy innovatív és környezetkímélőbb megoldásokat alkalmazzanak a fenntartható vízgazdálkodás érdekében, illetve, hogy megfeleljenek a környezetükre egyre inkább odafigyelő fogyasztóiknak, a jövő vízgazdálkodási céljainak megfelelő munkaerő és szaktudás kritikus fontosságú lesz. Bár Magyarországon még nem érezzük a saját bőrünkön, a vízgazdálkodásban itthon is hiány van a szakképzett szakemberekből, legyen szó szakmunkásról vagy PhD-s vízügyi szakemberről. Ez jelentős iparági kihívást jelent hazai és nemzetközi szinten is, különösen egy olyan korban, amikor növekvő vízhiányról beszélünk.
Az UNESCO által kiadott legutóbbi 2016 UN World Water Development Report, Water and Jobs (A víz és a munkahelyek kapcsolata – Víz Világjelentés 2016) című jelentésben már kiemelt hangsúlyt kap a vízügyi ágazat kapacitás fejlesztésének fontossága, de a vízügyben dolgozó munkaerő kérdése még részben megválaszolatlan maradt.
„Az elmúlt évtizedekben fokozatosan teret nyert az integrált vízgazdálkodás, amely a vízzel való összes tevékenységet és rendszert egy tágabb politikai, gazdasági, környezeti és társadalmi összefüggésben valósítja meg az összes érdekelt bevonásával a döntési folyamat során. Az integrált vízgazdálkodás valódi kulcsa azonban a releváns intézmények bevonása lehetne, a vízzel kapcsolatos adatok integrált és szabad hozzáférésű adatbázisokba való szervezésével. Az új technológiák, például az intelligens adatgyűjtők, valós idejű adatfeldolgozás és hozzáférés, valamint a nagy és gyors szimulációs modellek sokban segítik a különböző szintű vízgazdálkodási döntéseket – a lokálistól a globálisig” – mondta Szöllősi-Nagy András, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának elnöke, a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 Nemzetközi Programbizottság társelnöke, valamint a Szövegező Munkacsoport elnöke.
Az innovatív tanulási módszerek és releváns szakmai és tudományos képzések kiemelt fontosságúak az intézményrendszer megerősítésében és a munkalehetőségek fejlesztésében az összes vízhez kötött szektorban. Szükség lenne a vízzel kapcsolatos oktatási intézmények – kezdve a szakmunkásképzéstől a technikusképzésen át az interdiszciplináris tudással felvértezett vízügyi szakemberekig (mérnökök, geológusok, közgazdászok, ökológusok, jogászok, antropológusok) – jelentős megerősítésére, illetve újak létesítésére, ha a siker reményében akarjuk képességeinket fejleszteni a század talán legfontosabb kihívásának, a vízkrízisnek megoldására.