Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Jön a karácsony, megint előkerül a műfenyő vs. igazi fenyő kérdéskör évszázados vitája. Tényleg az erdőket pusztítjuk, ha igazi fát veszünk?
Tényleg évezredekig megmarad még utánunk a műfenyő? Az Amerikai Karácsonyfa Társaság tanulmányát hívtuk segítségül a döntéshez. Páran talán már itt az elején megakadnak, pedig higgyék el, az Amerikai Karácsonyfa Társaság (American Christmas Tree Association, ACTA) igenis létező dolog. Ez az amerikai nonprofit szervezet azt tűzte ki fő feladatául, hogy segít erősíteni, ápolni és terjeszteni a különböző, karácsonyfa-állítással és -díszítéssel kapcsolatos szokásokat. 2010-ben jelentették meg azt az átfogó tanulmányt (PDF), melynek címe
A műfenyők és a természetes fenyők összehasonlító életciklus-elemzése volt, és mindennel együtt 109 oldalon keresztül a lehető legváltozatosabb szempontok alapján vizsgálta a kérdést. A céljuk nem is annyira a vita eldöntése volt, mint inkább az, hogy az első műfenyő 19. századi megjelenése óta kialakult tévhitek közül minél többet megvizsgáljanak, és ha lehet, eloszlassanak. A tanulmány egészen meglepő tudományos igényességgel készült, és az életciklus-elemzések szinte minden olyan szempontot tartalmaznak, melyek szóba jöhetnek egy karácsonyfa elő- és utóéletével kapcsolatban. A gyártás, a szállítás, illetve az életciklus végén történő megsemmisítés is előkerült, ez alapján a kutatást végzők érdekes következtetéseket vontak le.
Ó, műfenyő
A műfenyők ökológiai lábnyomának tetemes részét a gyártás teszi ki: a környezeti hatás 51-77 százaléka ekkor keletkezik, ráadásul a felhasznált nyersanyagok és energia az ágak kialakításakor szalad el leginkább – a gyártásnak mintegy 44-71 százalékát ez a szakasz jelenti. A műfenyők környezetre mért terhelésének második legfontosabb része a szállítás. Ez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy az USA-ban (és nyilván a világon) forgalmazott műfenyőket Kínában gyártják. Évente csak az amerikai piacra tízmillió műfenyő érkezik, a teljes életciklusra számolt ökológiai lábnyomnak így (fa-, pontosabban termékfajtától és más körülményektől függően) 18-46 százalékát teszi ki a hajós és teherautós szállítás.
A legérdekesebb azonban az, hogy a használat és a megsemmisítés szinte alig nyom valamit a latban, a tanulmány a teljes környezeti terhelés 0 és 11 százaléka közé teszi ezt a szakaszt. Ezzel kapcsolatban jön a legfontosabb állítások egyike: ez az a szakasz, ahol tulajdonképpen csökkenteni tudjuk a káros hatásokat egyszerűen azzal, hogy minél tovább használjuk a műfenyőt, és ha meguntuk, akkor sem kidobjuk, hanem elajándékozzuk valaki másnak. Minél tovább tartja meg valaki a műfenyőjét, annál jobban csökkenti az éves környezetterhelést. A vizsgálat eredményei szerint 3,6-4 évnyi használat kell ahhoz, hogy a műfenyő környezetvédelmi befektetése megtérüljön, és csak ezt követően lesz ökológiai lábnyomát tekintve egyre gazdaságosabb minden évben, amikor újra használjuk ahelyett, hogy igazi fát vennénk.
Ezt a megállapítást két dolog ellensúlyozza:
A műfenyők akkor is műanyagból (olajipari melléktermékből) és fémből készülnek, ha a család több generációja is használja az adott műfenyőt – ha végül a kukába kerül, szinte soha nem bomlik le, és a feldolgozása is elég nehézkes.
A jelentést kiadó ACTA egyik alapítója és vezetője az egyik legnagyobb amerikai műfenyő- és karácsonyi dekoráció gyártó cég vezetője is, szóval nyilván azt mondja, hogy azért vegyünk csak műfenyőt nyugodtan.
Fát fából
Az igazi fenyőknél ezzel szemben pontosan a megsemmisítés az, ami a legjobban befolyásolja a káros környezeti hatásokat. Az elégetéskor a fa növekedése során felszívott és elnyelt szén-dioxidot eresztjük vissza a környezetbe. Ha a hulladékfeldolgozás valamelyik másik, elégetést nélkülöző módszerével szabadulunk meg a fától, akkor a szén-dioxid szempontjából még spóroltunk is. A tanulmány szerint -3,13 kilogramm CO2-től szabadítjuk meg a világot, ha simán a szeméttelepre kerül a fa, az elégetéskor úgy 5 kilónyi szén-dioxid kerül vissza a levegőbe, de mivel ez eleve onnan került a fába, tulajdonképpen nullára hozzuk ki a végén az elszámolást.
A teljes cikk itt olvasható.