Az eurázsiai jégtakaró olvadását modellezték norvég kutatók

Az eurázsiai jégtakaró olvadása csúcspontján 2,5 méterrel emelte meg a tengerek szintjét globálisan – derítették ki norvég kutatók, akik a jégtakarónak a földtörténeti negyedidőszakban történt visszahúzódását modellezték.

Az eurázsiai jégtakaró, amely legnagyobb kiterjedésekor mintegy 23 ezer éve Európában a mai London-Köln-Krakkó-Kijev vonalig, valamint az Alpok és a Kárpátok vonaláig húzódott, mintegy 6,5 millió négyzetkilométeres területet borított, a jég vastagsága elérte a kétezer métert. Az észak felől többször előrenyomuló, majd visszahúzódó jég mintegy 20 méterrel csökkentette a tengerszintet előrenyomulásakor. Amikor elolvadt és visszahúzódott súlyos áradásokat idézett elő a kontinensen, drámai mértékű tengerszint-emelkedést okozott, a kontinens megafolyóit eltérítette. A jégtakaró visszahúzódásáról és annak hatásairól készített új modellt a Quaternary Science Reviews folyóiratban tették közzé az norvégiai Arktisz Egyetem északi sarki szénhidrogén, környezet és klímakutató központjának tudósai.

“Modellkísérleteink kimutatták, hogy 15-13 ezer éve az eurázsiai jégtakaró évi 750 köbkilométer jeget vesztett el. Az olvadás csúcspontján, egy rövid időre évi háromezer köbkilométert” – idézte Henry Pattont, a tanulmány vezető szerzőjét az Eurekalert tudományos hírportál. “Amikor a jégolvadás nagyon felgyorsult – ez a folyamat 400-500 éven át tartott – az eurázsiai jégtakaró olvadása mintegy 2,5 méterrel növelte globálisan a tengerszintet – tette hozzá.
“Ez tízszer akkora, mint a jég jelenlegi olvadásának mértéke Grönlandon és az Antarktiszon”, és előfutára annak, ami jelenleg a grönlandi jégmezőkkel történik – tette hozzá Alun Hubbard glaciológus professzor a tanulmány társszerzője.

Az eurázsiai jégmező olvadásának egyik drámai hatása volt a hatalmas Manche folyam kialakulása. Ennek a megafolyó-hálózatnak a vízgyűjtőterületébe tartozott a Visztula, az Elba, a Rajna és a Temze valamint a jégtakaró olvadt vize az Atlanti-óceán északi térségéig. “A folyamrendszer legutóbbi rekonstrukciója alapján úgy becsüljük, hogy a vízgyűjtő terület hasonló nagyságú volt a Mississippijéhez” – mondta Patton emlékeztetve arra, hogy korábban úgy vélték, az Amazonas folyónál kétszer nagyobb mennyiségű vizet vitt az óceánba. Ez az óriási kiterjedésű vízgyűjtőterület azt jelentette, hogy a megafolyam hatalmas mennyiségű vizet vitt közvetlenül az Atlanti-óceán északi részébe, ami elég volt ahhoz, hogy módosítsa a Golf-áramlatot, a térség klímájának egyik alakítóját. A jégmező visszahúzódásával növekedett a tengerek kiterjedése is. “Nagy-Britannia és Írország, amely az utolsó jégkorszakban összekapcsolódott Európával, mintegy tízezer éve, a kontinens mai partvonalának kialakulásával vált el, amikor a La Manche-csatornát feltöltötte a víz. Ha úgy vesszük ez volt az eredeti Brexit” – jegyezte meg Hubbard. A jégtakaró rekonstrukciója a változó Európa érdekes képét tárja fel abban az időszakban, amikor a prehistorikus emberek elkezdték benépesíteni a kontinenst. Látványos környezeti kihívásokkal találhatták szembe magukat.  “Tanulmányunk nem csak a glaciológia, hanem számos más tudományág számára fontos. Hasznos lehet a régészek számára, akik az emberi migrációs utakat tanulmányozzák, és érdekes lehet az, hogyan alakult az európai környezet az elmúlt húszezer évben – mondta Patton.

Ajánlott tartalom

AM: nemzetstratégiai kérdés a hazai vetőmagágazat

Nemzetstratégiai kérdés a hazai vetőmagágazat. A hazai agrártermelés hosszú távú fenntarthatóságához alapjaiban járulnak hozzá a hazai, kiváló minőségű vetőmagok és szaporítóanyagok - mondta Farkas Sándor, az Agrárminisztérium (AM) parlamenti államtitkára csütörtökön Szarvason, az I. Országos Vetőmag-gazdálkodási Konferencia megnyitóján a tárca közleménye szerint.