Már most számos kulcsfontosságú piacon a megújuló energiákból a leggazdaságosabb új erőművet építeni. A trend folytatódik, egyre több országban ez lesz a legolcsóbb módja az áramtermelésnek.
A bank kalkulációja szerint az USA emiatt képes lesz teljesíteni emissziócsökkentését annak dacára, hogy Trump kilépteti az országot a párizsi klímaegyezményből. Számos kulcsfontosságú piacon már a megújulók számítanak a legkifizetődőbb megoldásnak, ha új energiatermelő létesítményt kell építeni. Ezt hívják úgy, hogy inflekciós pont, amikor egy görbe vetülete irányt vált. Mondhatjuk úgy is, a mérleg nyelve a megújulók felé kezd dőlni. A Morgan Stanley elemzése szerint 2020-ra ez a tendencia átterjed a világ “majdnem összes országára”. Csak egy adat, ami jól megvilágítja, miről is van szó: az elmúlt másfél évben (2016-2017) 50 %-kal csökkentek a szolárpanelek árai.
Ezidáig a Lazard befektetési cég adott csak közre olyan jelentést, mely nem hagyott kétséget afelől: az újonnan épülő energiatermelő kapacitások közül a megújulók a legolcsóbbak – mindez jelen idejű kijelentésben, amivel a Morgan Stanley jelentése által is emlegetett piacokra utaltak. A Lazard ugyan csak két példát említett a világban, ahol már jobban megérte megújulós kapacitást építeni a karbonintenzív megoldások helyett (egy indiai és egy chilei beruházást).
A Morgan Stanley kivetítése szerint az USA képes lesz teljesíteni emissziócsökkentését annak dacára, hogy Trump kilépteti az országot a párizsi klímaegyezményből, mert a gazdasági racionalitás fog győzni: a megújulók olcsóbbak lesznek, mint a fosszilis energiahordozók. Sőt, a Morgan Stanley elemzése nem kevesebbet állít, minthogy az USA meghaladja, túlteljesíti majd a vállalását, miszerint 2025-re 26-28 százalékkal csökkenti kibocsátását a 2005-ös bázis emissziójához képest. A teljes cikk itt olvasható.