Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Több hónapos intenzív tárgyalás után az EU-s döntéshozók, két külön eljárás keretében végre megállapodásra jutottak két, energiahatékonysági, illetve fenntarthatósági szempontból meglehetősen fontos kérdésben.
Európa vezetői egyrészt 32,5 százalék európai szinten közös energiamegtakarítási célban egyeztek meg a 2020 utáni évtizedre; másrészt elfogadták az átdolgozott megújulóenergia-irányelvet (RED II) is, amely alapján az európai energiaigény 32 százalékát 2030-ban már megújuló energiaforrásoknak kell fedeznie. Ugyan az átdolgozott irányelveket csak néhány év múlva kell beépíteni a hazai jogrendszerbe, az már most látszik, hogy a hazai politikai vezetés elkötelezte magát az energiahatékonyság, illetve a fenntarthatóság mellett. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a lakosságnak, azaz a magyar háztartásoknak is komoly felelőssége van e tekintetben; a célszámok elérése rajtuk is múlik. Különösen, hogy a jelenlegi kamatkörnyezetben egy jól megválasztott megújulókat tartalmazó energetikai beruházás egy fillérbe sem kerül, hiszen nem elég hogy hosszú távon még pénzt is hozhat a konyhára, de a megspórolt rezsitételek még egy beruházásra felvett kölcsönt is simán refinanszírozhatnak. Ez utóbbi finanszírozási megoldáshoz még csak pályázni sem kell.
I. 32,5 százalék energiamegtakarítás
Kimerítő és elnyúló tárgyalások után a héten megszületett a politikai megállapodás az EU Tanácsát képviselő bolgár elnökség és az Európai Parlament tárgyalópartnerei között az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatáról. A társjogalkotók az Európai Bizottság által javasolt referencia forgatókönyvhöz képest 32,5 százalékban határozták meg a 2030-as célkitűzést, az eredetileg javasolt szintet megemelve.
A jogalkotók elhagyták a célérték “kötelező” jellegét. A megcélzott kötelezettségvállalás értéke tehát erősen függ majd az energiahatékonysági irányelvben meghatározott éves energiamegtakarítási kötelezettségtől és az Energiaunió új, Governance irányelvében megfogalmazásra kerülő ellenőrzési mechanizmusoktól is.
Az Energiahatékonysági Irányelv egyik legerősebb pontja a 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettség. 2014-2020 között minden tagállamnak évről évre a végfelhasználók felé értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell megtakarítania. Egyes számítások szerint uniós szinten az összes energiamegtakarítás fele köszönhető ennek az intézkedésnek. A most megszületett megállapodásban egyrészt rögzítették tehát a megtakarítási kötelezettség 2020 utáni fenntartását, másrészt annyiban erősítettek is rajta, hogy korlátozták azon – most is élő – korrekciós lehetőségeket, melyekkel csökkenteni lehet a kötelezettség alapját képező bázisértéket. Megegyeztek abban is, hogy a célszintet 2023-ban felülvizsgálják, fenntartva annak a lehetőségét, hogy tovább emeljék a célértéket.
Mint ismeretes, az Európai Bizottság még 2016 november végén nyújtotta be a “Tiszta Energiát minden Európainak!” című javaslatcsomagját, mely európai szinten kötelező, 30 százalékos energiahatékonysági célt tűzött ki. 2018 januárjában az Európai Parlament elfogadta az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentését és ezzel együtt a képviselők széles körű támogatása mellett egy kötelező 35 százalékos energiahatékonysági célkitűzést szavazott meg a 2020 utáni tízéves időszakra vonatkozóan.
Az energia hatékony felhasználásának ösztönzésével csökken az egyes országok energiaintenzitása, növekszik az egységnyi energiával előállított gazdasági teljesítmény és nemzeti termék. Így az egyes nemzetgazdaságok ellenállóbbá válnak, csökken a hosszú távú energiaszükséglet kielégítésének befektetési igénye. Gazdasági elemzések már alátámasztották, hogy jóval olcsóbb az egyes nemzetgazdaságoknak energiahatékonysági programokba fektetve energiamegtakarítást elérni, mint új termelő kapacitások létrehozásával. A megújulók részaránya energiaforrások közötti emelésének szintén egyik legjobb és költséghatékony módszere, ha előbb az összfogyasztást csökkentjük, hiszen ezáltal a szükséges, elvárt megújuló részarány is könnyebben, alacsonyabb költséggel teljesíthető
– mondta Szalai Gabriella, a MEHI munkatársa.
Hol tartunk a kötelezettség teljesítésében?
Minden évben a tagállamoknak számot kell adniuk az energiahatékonysági irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről. A beérkezett előrehaladási jelentések a 2014-2016 közötti megtakarításokat tükrözik. Az elkészült elemzés szerint európai szinten pozitív az egyenleg, de számos tagország – így hazánk is – lemaradásban van. 167,5 Petajoule halmozott végsőenergia-megtakarítást vállalt hazánk, ezzel kell majd elszámolnia 2020 végére. Az éves előrehaladási jelentés szerint 2014-2016 között összesen 12,25 Petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el az ország, míg a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv alapján 16,37-nél kellene tartania. Ugyanígy, 2016-ban mindössze 2,99 Petajoule új megtakarítást eredményeztek a megtakarítási kötelezettség végrehajtását szolgáló szakpolitikai intézkedések, az előirányzott 6,29 PJ helyett. Miért gond ez? Nem önmagában az jelenti a problémát, hogy egy adott évben nem teljesítette hazánk a megtakarítási kötelezettséget. Sokkal nagyobb gond, hogy a megtakarítások kumulatívak, azaz ha egy évben kevesebb megtakarítás kerül be a jelentésbe, a hiány az összes többi évben halmozottan jelentkezni fog.
II. 32 százalék megújulókból
Szintén több hónapos intenzív tárgyalások után az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság végleges megállapodást értek el az átdolgozott megújulóenergia-irányelvről (RED II). Az irányelv legfontosabb eredménye, hogy az európai energiaigény 32 százalékát 2030-ban megújuló energiaforrásoknak kell fedezni, szemben az Európai Tanács által eredetileg javasolt és az Európai Bizottság által jóváhagyott 27 százalékkal.
Az irányelv elfogadása óriási előrelépést jelent az európai napenergiaiparnak és a fenntartható fejlődésnek egyaránt. A fogyasztók és a kisebb piaci szereplők védelme, az alternatív energia közel egyharmados arányának beépítése, a gyorsított és egyszerűsödő adminisztráció mindenkinek a hasznára válik majd – kommentálta az irányelv elfogadását Szolnoki Ádám, az európai napelem-szövetség, a Solarpower Europe-tag MANAP elnöke.
A magyar ad-vesz mérős elszámolási rendszerrel ellentétben több nyugat-európai országban a napelemes termelő-fogyasztók (prosumerek), mint például a lakossági napelemes rendszerek tulajdonosai a saját maguk által megtermelt és helyben el is fogyasztott energia után különböző díjakat kötelesek fizetni. Az új megállapodás szerint a termelő-fogyasztók teljes mértékben mentesülni fognak ezek alól. 2026-tól a tagállamok a 25 kW-ot meghaladó létesítmények esetén alkalmazhatnak díjakat, amennyiben támogatási rendszerek is működnek, vagy ha a saját fogyasztásra termelő rendszerek teljes aránya meghaladja a teljes nemzeti villamosenergia-kapacitás 8 százalékát.
A megállapodás további fontos pontjai a következők:
A termelő-fogyasztók eladhatják a felesleges energiát, beleértve aggregátorok, HTM-ek (Hosszú Távú Megállapodások) és peer-to-peer megállapodások révén, és megkapják legalább a piaci árat a hálózatba táplált energiáért. Az EU elismeri a saját fogyasztás új üzleti modelljeit, például a kollektív önfogyasztást, az aggregátorok szerepét és a harmadik feles tulajdonlást. Egyszerűsített adminisztratív eljárások kerülnek bevezetésre a kis napenergia-projektekhez egyablakos ügyintézés bevezetésével, és egy évnél rövidebb engedélyezési határidők a 150 kW-nál kisebb létesítmények esetében.
A hálózathoz csatlakozó 10,8 kW, vagy kisebb méretű, napenergiával működő projektek egyszerű eljárással csatlakoztathatók a rendszerhez, az elosztórendszer-üzemeltőjének küldött egyszerű bejelentéssel. A tagállamok kötelezettséget vállalnak a vállalati zöldenergia beszerzés elősegítését és az adminisztratív akadályok felszámolását érintő intézkedések előrehaladásának rendszeres jelentésére. Nem támogatható a napenergiával kapcsolatos projektekre vonatkozó szabályok visszamenőleges módosítása, csak korlátozott mentességekkel, feltéve, hogy az a projekt gazdasági életképességére nincs hatással. A napenergiába befektetők számára a stabilitás és kiszámíthatóság biztosítása kapcsán a tagállamoknak 5 évente jelentést kell tenniük napenergia támogatási rendszereik alakulásáról.
A tagállamok napenergia-specifikus tendereket nyújthatnak a nagy projektekhez, és kötelező átvételi árat biztosíthatnak a kisebb méretű erőművi projekteknek, amelyek mentesek a tenderek alól.
A megújuló energiák támogatására vonatkozó hosszú távú tervek értékelésének és változásainak, illetve az önfogyasztás előmozdítására irányuló intézkedéseknek a Nemzeti Energia és Klíma Tervekbe (NEKT) való beemelése. A következő időszakban az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának formálisan jóvá kell hagynia az informális háromoldalú egyeztetés során elfogadott szöveget, majd az Európai Bizottság útmutatást készít az irányelv végrehajtásáról. Végül, a tagállamoknak 2021 január 1-ig át kell ültetniük az irányelvet a nemzeti jogba.
Magyarország, napenergia
Ugyan az átdolgozott megújulóenergia-irányelvet 2021 január 1-ig kell átültetni a nemzeti jogba; jól látható, hogy a hazai politikai vezetés már most elkötelezte magát a megújulók mellett (is). Lázár János, még – miniszterelnökséget vezető miniszterként – a 107. Kormányinfón szögezte le, hogy: “”Magyarország egyik legfontosabb célkitűzése, hogy az energetika területén növekedjen az ország szuverenitása. (…) Ennek egyik módja, hogy az az áram, amit a magyarok fölhasználnak napi szinten, az Magyarországon kerüljön előállításra.” Mint mondta, “ennek érdekében fönntartjuk az atomerőművi kapacitást – 50 százalékot tud Paks a magyar napi áramigények tekintetében”, az 50 százalékos importot pedig napelem erőművek létesítésének támogatásával kívánja elérni a kormány.
Tehát 50 százalékos hagyományos áramforrás: atom; és 50 százalék megújuló áramforrás: napenergia, napelem. Ez lesz a magyar energetikai politika tartópillére annak érdekében, hogy csökkenjen a függőség, csökkenjen a kiszolgáltatottság. Az importot 10 éven belül szeretnénk elhagyni – szögezte le Lázár János a 107. Kormányinfón. (Arról, hogy a kormányzati vállalásnak mekkora a realitása, cikkünk végén olvashatsz keretes írásban.)
A korábbi miniszter egyébként nem először beszélt arról, hogy jelentős szerepet szánnak a zöldenergiának Magyarország jövőbeli energiaellátását tervezve. 2017 áprilisában többször is hangsúlyozta (például Pakson tartott beszédében, illetve rá egy hétre, április 20-i sajtótájékoztatóján is), hogy a hazai villamos energia termelés 50 százalékban nukleáris energiából valósuljon meg, a másik 50 százalékot azonban zöld energiaforrásokból, elsősorban napenergiából kell biztosítani.
Újdonság volt viszont, hogy a 107. Kormányinfón konkrét cselekvési tervet is megjelöltek. “A kormány tegnapi ülésén úgy döntött, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a földművesek napelem parkot tudjanak létesíteni a saját területükön” – vázolta a kormány elképzeléseit Lázár. Hozzátette: az agrárkamara kezdeményezésére – valamint osztrák és német mintára – egy kisteljesítményű napelem parkhoz biztosítanak majd engedélyt, fölvásárlási kötelezettséget, valamint kedvezményes hitelt. A kormány 3 ezer ilyen park megvalósítását tűzte ki célként.
A lakosság kimarad?
Ugyan Lázár János a január 18-i Kormányinfón vázolt cselekvési tervben lakossági beruházásokat ösztönző lehetőségeket nem említett – és amúgy a gazdáknak szánt programról sincs azóta újabb információ -, a hazai lakóingatlan tulajdonosoknak sem lehet oka panaszra. Egyrészt jól mutatja a kormányzati szélirány megváltozását a pályázatok folyamatos megjelenése; másrészt a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítása nyomán 2018. január elsejétől a napelem után fizetendő termékdíj kilogrammonként 114 forintról 57 forintra csökkent.
A MANAP Iparági Egyesület ennek kapcsán korábban úgy fogalmazott, hogy végre a magyar kormányzat is felismerte annak fontosságát, hogy a ma még inkább adóként felfogható termékdíj mértéke közelítsen a valós költségek felé, hiszen a napelemek életciklusuk végén való visszavétele és feldolgozása az elsődleges cél, nem a termékekre kivetett díj beszedése és a bevételek növelése.
Amikor a 2015-ben a kormány bevezette a termékdíjat, nem azért tiltakoztunk, mert termékdíj drágította a napelemeket, hanem azért, mert hatszor annyi volt, mint a nyugat-európai átlag. A jövőre fizetendő termékdíj még mindig jelentősen meghaladja az uniós átlagot, viszont az irány örömteli – szögezte le tavaly év végén Szolnoki Ádám, az egyesület elnöke. “Az elmúlt évekre jellemző kormányzati ellenszél és az egész iparágat sújtó 2016-os visszaesés után most úgy látjuk, hogy az idei és a következő 1-2 év fellendülést hoz ezen a téren. Részben azért, mert a napenergia lehetőségeit egyre növekvő értékben ismeri el az országos energetikai stratégia és a termékdíj csökkentése is segíteni fogja a növekedést” – fogalmazott az elmúlt hónapok eseményei kapcsán Szolnoki Ádám. Azt sem felejthetjük el, hogy a piac mind keresleti, mind kínálati oldala erőteljes növekedést mutat, így tényleg a jogalkotón és a szabályozó szerveken múlik az, hogy Magyarországon a korábbinál erőteljesebb növekedést mutasson a megújuló és ezen belül a napenergia hasznosítása területén – tette hozzá a MANAP elnöke.
Ahogy azt Szolnoki Ádám is hangsúlyozta, az új szabályozási környezetben az iparági szereplők komoly felfutást várnak. Ez nem véletlen, hiszen előrejelzések szerint a napelemek után fizetendő termékdíj csökkentése hamar meglátszik majd a fogyasztói árakban, amelynek jelenlegi mértéke a lakossági beruházások egyik legnagyobb gátja. A teljes cikk itt olvasható.
