Pár méterről megvizsgálva a napelemeket már szembetűnő a két típus közötti eltérés.
Vékonyfilm rétegű és kristályos típusokba. Utóbbi kategóriának további két változata is ismert a piacon: a mono-, illetve polikristályos. A kristályos technológiák számítanak jelenleg a legjobb és legelterjedtebb típusoknak, a hatalmas napelemparkokban és az épületek tetején is többnyire ezekkel találkozhatunk. A vékonyrétegű napelemek előállítása során a hordozórétegre kerülnek felgőzölésre a félvezető felületek, ezáltal ezek akár hajlékony, domború felületeken is működtethetők. Ezen típusoknak a hatásfoka 5-8%, ami némiképp elmarad kristályos társaiétól, továbbá fontos megjegyezni, hogy a mono- és polikristályos rendszerek 2,5-3-szor kisebb felületet igényelnek ugyanakkora energiamennyiség előállításához. A mono- és polikristályos napelemek nagy tisztaságú szilícium cellákból épülnek fel, melyek általában egy többrétegű műanyag hátlap és egy edzett üveglap közé kerülnek rögzítésre. A két altípus leginkább gyártási módja alapján különböztethető meg. Megjelenésükben is könnyű megkülönböztetni őket, mivel a polikristályos napelemek cellái kékes-lila színűek és négyzet alakúak, a monokristályosé pedig nyolcszögletűek és szürkés, fekete árnyalatúak.
MILYEN NAPELEMET ÉRDEMES VÁLASZTANI NAPELEMES RENDSZERÜNKHÖZ?
A fentiek ismeretében egyértelmű, hogy a háztartások és vállalkozások számára a legoptimálisabb, ha a kristályos napelemek közül válogatnak. A további döntéshozatal során érdemes mérlegelni a két altípus között felmerülő pro és kontra érveket. A monokristályos napelem jelenleg a leggazdaságosabb és leghatékonyabb megoldásnak számít a 15-17%-os hatásfokát tekintve. Ezeknek a paneleknek az egyik további nagy előnye, hogy a rájuk vonatkozó gyártói garancia általában 25 év, élettartamuk pedig meghaladja a 30 évet is. A pozitív tulajdonságok mellett ugyanakkor a negatív jellemzőkről is szót kell ejteni.
A monokristályos napelemek sokkal érzékenyebben reagálnak a nem megfelelő tájolásra és dőlésszög-beállításokra, mivel a szórt napfénnyel nem gazdálkodnak megfelelően. Ez a típus csupán direkt, közvetlen napsütés esetén képes a meghatározott teljesítményhez közeli értékeket leadni. Ezen oknál fogva nem az egykristályos napelem a legelterjedtebb paneltípus a piacon.
A polikristályos napelemek előállítása jóval kevesebb energiába és időbe kerül, mint a monokristályosé, így alacsonyabb a beszerzési költségük is. Ennek a paneltípusnak a hatásfoka alig marad el az előzőekben ismertetett fajtától, ami általában 14-16%. Ez a változat kevésbé érzékeny a dőlésszög és tájolási beállításokra, mert a szórt fénnyel is képes hatékonyan gazdálkodni.
Szórt, vagyis diffúz sugárzásról pedig akkor beszélhetünk, amikor a közvetlen napsugárzás szóródik szét a felhőzeten, vagy a légköri részecskéken. Az előnyök mellett meg kell említeni a polikristályos napelemtípus hátrányát is: magas hőmérsékletre teljesítménycsökkenéssel reagál. Összességében viszont ez a változat a legelterjedtebb, ezekből áll a háztartási méretű napelemes rendszerek többsége és a nagyobb erőművek is.