Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A vártnál sokkal több szeméthulladékot találtak a Kaliforniai Egyetem tengerbiológusai a Csendes-óceán Kalifornia és a Hawaii-szigetek közötti részén, a víz felszínén lebegő, több száz négyzetkilométer hosszan szétterülő szeméttakaróban.
A szakemberek augusztusban több héten át a helyszínen tanulmányozták a szeméttenger kiterjedtségét és összetételét. “Igen megdöbbentő… Szokatlan, hogy pontosan azt találjuk, amit keresünk” – hangoztatta Miriam Goldstein, a kutatócsoport vezetője San Diegóban csütörtökön tartott sajtóértekezletén.
Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba bocsátott műanyaghulladékok alkotta szeméttengert, amely Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt néven vált ismertté, először egy évtizede vizsgálta meg alaposabban Charles Moore tengerkutató. A “keleti szemétfoltnak” is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken figyelhető meg.
A műanyagflakonokat, -kupakokat, -zacskókat és más csomagolóanyagokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják, amelyek Texas amerikai állam területénél mintegy kétszer nagyobb hulladéktakaróvá összesűrűsödve azóta is ott lebegnek a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt. Nagyon keveset tudni az óriási szeméttenger méretéről, kiterjedéséről. A szakemberek néhány hulladékon angol és kínai nyelvű feliratokat láttak, ami jelzi, hogy milyen hatalmas utat tesz meg a szemét a tengerparti településektől a szél, az áramlatok sodrában az óceán közepéig.
A műanyag csomagolóanyag nem bomlik le biológiailag. Szaido Kacusiko, a japán Nihon Egyetem kémikusa a minap ismertetett tanulmányában kimutatta ugyan, hogy a tengerek vizében talán ez a hulladékfajta is megsemmisül, ettől azonban még nem sokkal lesz kívánatosabb.
“A műanyagot általában éppen azért használjuk, mert meglehetősen tartós. Mi azonban úgy találtuk, hogy a tengerek vizében a napnak, esőnek és más környezeti hatásoknak kitéve lebomlik, ezzel pedig olyan környezetkárosító faktorrá válik, amellyel a jövőben is mind inkább számolnunk kell” – mondta Szaido az amerikai kémiai társaság legutóbbi konferenciáján, hangsúlyozva, hogy a lebomló plasztik olyan veszélyes anyagokat bocsát ki, mint például a biszfenol-A, vagy a műanyagok nagyobbacska építőköveinek számító oligomerek. Ezek a veszélyes anyagok megbomlaszthatják a tengeri állatok hormonháztartását és a növényvilágot.
A kaliforniai kutatócsoport abban reménykedik, hogy az általuk gyűjtött mintákból magyarázatot kapnak arra, miként hatnak az óceán élővilágára a műanyaghulladékok.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint körülbelül 13 ezer darab műanyagszemét lebeg az óceán minden egyes négyzetkilométerén, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a Csendes-óceán északi vidékén a legsúlyosabb.