A féreghajtó szerek veszélyt jelenthetnek a rovarvilágra

A legeltetett állatokat féreghajtó szerekkel kezelik, amelyek a természetbe kijutva veszélyt jelentenek a helyi rovar- és madárvilágra. Erre a problémára keresnek megoldást a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) ökológusai, akik a Life for Bugs and Birds elnevezésű kutatási projekt során azt vizsgálják, miként lehet elkerülni az ivermektin hatóanyag-tartalmú szerek kijutását a természetbe.

Hibrid napelemes rendszerek akkumulátorral, elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen! (x)

A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat szerdai közleményében emlékeztetnek arra, hogy az ízeltlábúak drasztikus mértékben fogyatkoznak az egész világon, ebben sok esetben az élőhelyeket megváltoztató emberi tevékenység is szerepet játszik. A legeltetett területeken ilyen káros emberi beavatkozás az állatok féreghajtó, például ivermektin hatóanyag-tartalmú szerekkel történő kezelése, amelyeket nagyon sok helyen alkalmaznak. A közleményben idézik Lengyel Szabolcsot, a HUN-REN ÖK tudományos tanácsadóját, a projekt vezetőjét, aki elmondta: a legeltetett állatokat kora tavasszal kihajtják a legelőre, így a trágyájuk révén a féreghajtó szerek is kijutnak oda. A trágyába belepetéznek a trágyabogarak vagy elhajtják a ganéjtúrók, a féreghajtó pedig elpusztítja a petéiket vagy a kikelő lárváikat. „Egyértelműen kimutatható, hogy az ivermektinnel kezelt állatok legeltetésével az ízeltlábúak állománya – a szaporulat hiányában – mindössze öt év alatt akár harmadával-felével is csökkenhet” – hívta fel a figyelmet az ökológus.

Mivel a hatékony szer használatát nem lehet beszüntetni az állattartásban, az ökológusoknak olyan módszereket kellett találniuk, amelyek révén együtt lehet élni az ivermektin állategészségügyi használatával, miközben biztosítható a természetes élővilág megóvása is. Az Európai Unió Life programja által támogatott, két évvel ezelőtt indult kutatási projekt során a kutatók arra jutottak, hogy már az ivermektinkezelés időzítésének változtatásával is sokat lehet tenni a környezetszennyezés csökkentése érdekében. A szer ugyanis viszonylag gyorsan lebomlik és kiürül az állat szervezetéből, így ha a legeltetési szezont hat héttel megelőzően vagy a szezon után, behajtáskor (például novemberben) kezelik vele az állatokat, akkor a legeltetés idején nem fognak féreghajtó szert üríteni a trágyájukkal. Így megvédik a legelő rovarközösségét, amely fontos szerepet játszik a legelőn a trágya lebontásában. A beszámoló szerint a projekt eredményeként a vizsgált területen, a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó, Harta és Akasztó között található Miklapusztán már elindult a rovarbarát legeltetés. A kutatók nemcsak a legeltetés rovarközösségekre gyakorolt hatását, hanem a rovarokat fogyasztó madárállományokat is vizsgálták, kiemelt hangsúlyt helyezve négy partimadár-fajra – a széki lilére, a gulipánra, az ugartyúkra és a gólyatöcsre. A projektvezető beszámolója szerint a program nagy eredménye, hogy az ivermektinmentes magterületen hosszú évek óta először fészkelt széki lile.

Hozzátették azt is, hogy a vizsgált legelők más területein konvencionális legeltetés zajlik, vagyis az állatoknál ivermektint és más féreghajtó szereket is használnak. E területeken az ökológusok az áttelelés kezdetét megelőzően mesterséges élőhelyeket alakítottak ki az ízeltlábúak számára, hogy elősegítsék az áttelelésüket, illetve jövő évi szaporodásukat.

Ajánlott tartalom

Az idei június minden eddiginél szárazabb volt Magyarországon

Eltűnő bükkösök, terjeszkedő sztyepp: így alakulhat át Magyarország növényzete.