A hulladék már nem szemét

Hétről hétre látnak napvilágot szakértői becslések arról, hogy a Föld nyersanyagkészletei meddig tartanak ki.

Különös figyelem kíséri a fosszilis energiahordozókat, hiszen mindennapi életünk elképzelhetetlen nélkülük. A Föld számos országában igyekeznek úgynevezett energianövényeket termeszteni, abból bioetanolt előállítani, és ilyen módon valamilyen szinten kiváltani a kőolajat és származékait. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez sem mehet a végtelenségig, mivel az erre a célra használt földterületeket ki kell vonni az élelmiszertermelésre használt körből. Ennek egyenes következménye a még nagyobb, főleg az elmaradottabb országokban élő embereket sújtó éhínség és az élelmiszerek egyre magasabb ára. Nem túlzás azt mondani, hogy az elkövetkező években dől el a jövő generáció léte és sorsa. A hulladékok gyűjtése, kezelése végre Magyarországon is a helyére kerülhet az Országgyűlés által a minap elfogadott törvény alapján. Az MTI-Press igyekezett a témáról többet megtudni, és ezért megkereste Hankó Gergelyt, az ÖKO-Pack Nonprofit Kft. marketing igazgatóját.

 

   
    – Mivel foglakozik az ÖKO-Pack Nonprofit Kft.?
    – Cégünk az EU-direktíváknak megfelelően a csomagolási hulladékok összegyűjtésének a koordinálását végzi a jövő év tavaszáig, amikor a környezetvédelmi termékdíjról hozott törvény hatályba lép. Tevékenységi körünkhöz tartozik még az országjáró vándorkiállítások rendezése. Ennek során igyekszünk a hulladékgazdálkodás és a fenntartható fejlődés kérdéseiről felvilágosító tárlatvezetéseket tartani.
    – Milyen hulladékfajtákról szólnak ezek az ismertetők?
    – Tizenkét fajta hulladékról és azok hasznosításáról beszélünk. Ezek az alapvető szelektív hulladékok, amelyek a hulladékszigeteken is megtalálhatóak. Ezen túlmenően foglakozunk az elektronikai hulladékokkal, az autóabroncsokkal, a roncs gépjárművekkel, a sütőolajokkal, akkumulátorokkal, festékekkel és más egyéb veszélyes hulladékfajtákkal.

 
    – A fenntartható fejlődés kiállításával mit kívánnak bemutatni?
    – Ennek során az ökológiai lábnyomot mutatjuk be, összevetve több más országéval. Szólunk a Föld túlnépesedéséről és a csökkenő biokapacitásról.
    – Milyen “lábon” él Magyarország?
    – Nálunk az ökológiai lábnyom másfélszer nagyobb, mint az országunk területe.
    – Ezt hogyan kell értelmezni?
    – Úgy, hogy ötven százalékkal túlfogyasztjuk az erőforrásainkat. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki úgy élne a Földön, mint egy átlag magyar állampolgár, akkor másfélszer nagyobb bolygóra lenne szükség.
    – A szemétbe kerülő anyagok túlnyomó többsége a háztartásokból kerül a kukákba, azok tartalma azonban nem jut el a hulladékszigetekre, mert ott csupán három féle anyagot gyűjtenek. Ennek hasznosítására van valami megoldás?
    – Azzal kezdeném, hogy a cégünknek van egy erős társadalmi felelősségvállalási programja, amely kötődést jelent az ökológusok irányában is. Az Ózd melletti Gömörszőlősön, a fenntartható faluban minden hónapban tíz-tizenöt önkéntessel végigdolgozunk egy hosszú hétvégét. Itt találkoztam a komposztáló kassal, amelynek ötlete Gyulai Iván ökológus fejéből pattant ki.
    – Komposztálásról bizonyára sokan hallottak már, még talán kasról is, de így egyben még soha. Mit kell ez alatt érteni?
    – Ez lényegében fűzfa- vagy mogyoróágakból kasfonással készített két építmény. Talán két fenék nélküli kosárhoz tudnám hasonlítani őket. A nagyobbik mintegy két méter átmérőjű és negyven centiméter magas. Ebbe földet vagy már kész komposztot kell tölteni. A másik kisebb, nagyjából nyolcvan centiméter átmérőjű, de legalább egy méter magasságú, amelyet az előző kas közepére kell helyezni. Ebbe lehet a konyhai nyesedékeket, gyümölcshulladékot, füvet, ágakat és sok minden mást beledobni. Természetesen a méreteken a hely és az igény szempontjából lehet változtatni, én arról beszéltem, amelyet magam is elkészítettem.

 
    – Mi az egésznek a lényege?
    – A földdel vagy komposzttal feltöltött kasba helyezzük a magvakat, illetve a nevelni kívánt palántákat. A belső kasba dobált anyagokból a gravitáció, az eső vagy az öntözés hatására kioldódó tápanyagok pedig folyamatosan táplálják növényeinket. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy becslések alapján a háztartási hulladék mennyisége is mintegy harminc százalékkal csökkenthető.
    – A kereskedelmi forgalomban kapható komposztálókért tízezer forint körüli összeget is elkérnek. Ez vajon mennyibe kerül?
    – Szinte semmibe. A legnagyobb munkát és kitartást talán a fonáshoz használt vesszők begyűjtése jelenti, amihez a magok vagy a palánták néhány száz forintos ára társul. De hát mindenki maga dönti el, hogy milyen mennyiséget akar nevelni.

 
    – Az ön véleménye szerint hol lehet ilyet készíteni?
    – Szinte bárhol, de szerintem kiváló helyszínek lehetnek az iskolák, az óvodák, egyéb szociális intézmények, vagy akár kisebb-nagyobb lakóközösségek is.
    – Milyen növényeket célszerű ilyen módon nevelni?
    – Nagyon jó olyan növények számára, amelyek szeretnek csüngeni, és nem jó, ha a termésük a földre ér. Eper, paradicsom nagyon jól érzi magát benne. Ajánlom továbbá a cukkinit, paprikát, salátát, karalábét, hagyma, fokhagymát. Fűszernövényeket is ültethetünk bele, amik segítenek majd a kártevőket is távol tartani.
    – Még egy utolsó kérdés. Amennyiben valaki kedvet kapott komposztáló kast készíteni, hol talál segítséget hozzá?
    – Az interneten két helyet ajánlok. Az egyik, amelyik képeket tartalmaz:
 http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/kreativ_anyagok/fotogaleria/, a másik pedig, ahonnan összeállítási segédletet lehet letölteni: http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/files/pdf/komposztalo_kas.pdf.

Ajánlott tartalom

Az a feladatunk, hogy megőrizzük a Földet a jövő generációinak

Fontos, hogy a fenntarthatósággal foglalkozzunk, és létrejöjjön egy közös tudás, amely segíthet abban, hogy élhetővé tudjuk tenni a világot a jövőben is, és a gyermekeink és unokáink is élvezhessék a bolygó adottságait - hangsúlyozta ki Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó szerdán Szabadkán, ahol előadást tartott a Fenntarthatósági Témahét keretében.