A klímaváltozás nyomait kutatták a Tien-san gleccsereinél

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Kutatóexpedíción vizsgálták Közép-Ázsia egyik legfontosabb ivó- és öntözővízbázisát jelentő Tien-san hegység gleccsereinek évszázados változásait a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) oktatói és hallgatói – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t. A kutatócsoport munkáját Prinz Gyula, egykori szegedi földrajzprofesszor 1906 és 1909 közötti közép-ázsiai utazásai alapozták meg. A résztvevők a szeptember indulás előtt már hónapokkal elkezdett munka során pontosan rekonstruálták Prinz Gyula 1906-os és 1909-es expedícióinak összesen mintegy 9100 kilométeres útvonalát. Az egykor készített térképek mai földrajzi koordináta-rendszerbe történő illesztésével és digitalizálásával sikerült azonosítaniuk az utazó táborhelyeit, útvonalát és panorámarajzainak, fényképeinek készítési helyszíneit.

A Szilassi Péter, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének professzora vezette expedíció során a kutatók saját terepi megfigyeléseiket és fotódokumentációjukat összevetették Prinz Gyula fényképeivel, leírásaival és panorámarajzaival; több helyszínen 126 év után megismételték egy másik neves magyar Tien-san-kutató, Almásy György 1900-ban készített fényképfelvételeit is. Összehasonlították a 120 évvel ezelőtti tájképet és mérési eredményeket a mai adatokkal, és vizsgálták a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatásait is. Az 1600 és 3800 méter közötti magasságban végzett terepi munkába aktívan bekapcsolódtak az SZTE földrajzos, geoinformatikus és doktorandusz hallgatói. A diákok a geodéziai mérések, a drónos adatgyűjtés, a terepi térképezés és a kutatási adatok értelmezése révén első kézből tapasztalhatták meg, hogyan zajlik a tudományos kutatás a gyakorlatban.

A 120 évvel ezelőtti és mai rajzok, fényképek, térképek és adatok összevetéséből kiderült, hogy a bányászat, az infrastruktúra-fejlesztések és a gleccserek visszahúzódása jelentős környezeti változásokat eredményezett. Az expedíció egyik legfontosabb eredménye azonban a térség vízháztartásának és tájhasználatának átalakulását dokumentáló megfigyeléssorozat volt. Kirgizisztánban, Os városa közelében például azt figyelték meg, hogy a több száz éves öntözőcsatornák helyét egyre nagyobb arányban modern vízvezeték-rendszerek veszik át. Ezek elsődleges feladata ma már a mezőgazdasági öntözés helyett a növekvő lakossági vízigény biztosítása.

Különösen fontos kutatási helyszín volt a 3080 méter magasan fekvő Köl-tör, melyet Prinz Gyula fedezett fel 1909 szeptemberében, és feleségéről Lilly-tónak nevezett el. Ezen a helyszínen a múlt század elején leírt hófoltok teljesen eltűntek, a tó vízszintje pedig legalább két méterrel csökkent. A következő időszakban az SZTE kutatói Prinz Gyula 1906-os részletes térképei, az 1970-es évekből származó szovjet katonai térképek, a drónfelmérések, műholdképek és a jelenlegi terepi mérések segítségével számszerűsítik a gleccserek visszahúzódásának ütemét. E kutatás eredményei különösen fontosak, mivel Közép-Ázsia gleccserei jelenleg mintegy 80-100 millió ember ivóvízellátásához, mezőgazdasági öntözéséhez és energiatermeléséhez járulnak hozzá. Az összegyűjtött adatok a jövő fenntartható vízkészlet-gazdálkodási stratégiáinak megalapozását is szolgálhatják ebben, a klímaváltozás hatásaira különösen érzékeny térségben.

Az expedíció résztvevői tapasztalataikról október 20-án 16 órakor az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetében, a Magyar Földrajzi Társaság előadóülésén számolnak be. Szilassi Péter útját a Külügyminisztérium Klebelsberg Kunó Kutatói Ösztöndíja finanszírozta, a hallgatók és Szatmári József docens a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával vehettek részt az expedíción.