A legcukibb állatok vannak a legnagyobb veszélyben

Riasztó gyorsasággal zsugorodik Ausztrália őshonos állatvilága: a kipusztulás határára kerülhetnek néhány év alatt a kacsacsőrű emlősök, a koalák és a vombatok is. A veszélyt éppen az ember által betelepített macskák és rókák jelentik számukra és sokszor a védelmi programok sülnek el visszafelé.

Gyors ütemben pusztul Ausztrália őshonos állatvilága. A világszerte az elmúlt évtizedekben kipusztult emlősfajok harmada a negyedik kontinensről származott. Most új fajok csatlakozhatnak hozzájuk, köztük olyan ismert állatok, mint a koalák, a kacsacsőrű emlősök és a vombatok – figyelmeztetnek kutatók a “Proceedings of the National Academy of Sciences” (PNAS) lapban megjelent elemzésükben. Az őshonos állatok egyedszámának csökkenéséért elsősorban a betelepített vörös rókák és az elvadult házimacskák felelősek, azonban sokszor éppen az állatvédelmi programok sülnek el visszafelé.

„A veszteségek eddigi mértéke nem volt ismert” – vélekedett John Woinarski, a Charles Darwin Egyetem kutatója, aki szerint ezért részben a kormányzat is felelős, amely 20 fajt tart nyilván a kipusztult fajok listáján. „Közben a valós szám 28 csak az emlősállatok között” – hangsúlyozta a kutató. Az elmúlt kétszáz évben az eredetileg őshonos 277 emlősfaj tizede tehát már kipusztult. Ugyanebben az időintervallumban az Egyesült Államokban mindössze egyetlen faj veszett oda. Ausztráliában tucatnyi olyan emlősfaj van jelenleg is, amelynek egyedszáma már ezer alá csökkent és még megtalálható fajok fele súlyosan veszélyeztetettnek tekinthető. Köztük van a koala, a kacsacsőrű emlős és a vombat is, ezenkívül több kenguru és éjszakai erszényes rágcsálófaj is. „Ha semmi sem változik, tíz évente elveszítünk egy emlősfajt” – mondta Woinarski, aki szerint azonban a fő gondot még mindig az elvadult háziállatok jelentik, amelyek nagy számban érkeznek az országba. „Az ausztrálok egy főre vetítve a világon a legtöbbet költik házikedvenceikre (mintegy négy milliárd eurót évente, azaz 1200 milliárd forintot), lényegesen többet, mint amennyit országosan a veszélyeztetett állatok védelmére fordítunk” – hangsúlyozta a szakember. (A WWF kétévente készíti el az Élő Bolygó Jelentést (Living Planet Report), melyben a földi élet állapotáról számol be. Az idei jelentés legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a gerinces fajok populációi a felére zsugorodtak az elmúlt 40 évben. A vadon élő állatok eltűnése rávilágít arra, hogy azonnali cselekvésre van szükség a bolygó fenntartható jövőjéhez.)

Vannak buktatók az állatvédelemben is

A 18-19. században betelepített rókák és az elvadult házimacskák egyedszámát közben húszmilliósra becsülik Ausztráliában. Ráadásul esetükben a szokványos vadvédelmi programok is hatástalanok. A hatóságok mérgezett húst tesznek ki az állatoknak, de ezt az őshonos állatok is elfogyasztják, ezzel szemben a macskák például nem. Számukra jelenleg mérgezett kolbásszal kísérleteznek a szakemberek, – amely olyan toxint tartalmaz, ami az őshonos növényekben fordul elő és nem veszélyezteti az eredeti ausztrál fajokat – kevés sikerrel. A macskák ugyanis válogatósak a táplálékukat illetően és a lakosság sem támogatja a programot. „Az emberek fejében a cicák szeretni való házikedvencek, a valóságban azonban veszélyes ragadozók, amelyek a rókákkal együtt súlyosan veszélyeztetik a kontinens ökológiáját” – vélte a szakember.

Az eset csattanója, hogy a rókákat éppen a nyulak ellen telepítették be Ausztráliába. Az első telepesek által elengedett tapsifülesek ugyanis ragadozók híján olyan mértékben szaporodtak el, hogy alig ötven év alatt iszonyú károkat okoztak. Korabeli jelentések szerint nem volt ritka, hogy egy négyzetkilométeres területen végzett irtóvadászat során százezernél is több nyulat ejtettek el a vadászok, egyes fertőzök területeken pedig a nyulak számát négyzetméterenként ötre becsülték. A betelepített rókák – bár hozzájárultak a nyúlátok visszaszorulásához – közben a könnyebben levadászható őshonos állatfajokat kezdték el fogyasztani a nyulak helyett.

Sajnos a hatósági állatmentő programok is gyakran visszafelé sülnek el. Az ausztrál környezetvédők az elmúlt évtizedekben hálókkal kerítették el rókáktól és macskáktól megtisztított erdőrészeket, amelyekben az őshonos fajok háborítatlanul élhettek. Sajnos ezek a területek azonban a gyakori erdőtüzek miatt sokszor halálcsapdává válnak az állatok számára. Az sem hozott teljes sikert, amikor a koalákat megpróbálták egy szigetre telepíteni, ahol sem rókák, sem más ragadozók nem fenyegetik őket. A kedves növényevők itt azonban olyan ütemben kezdtek el szaporodni, hogy kipusztították a sziget növényvilágát. Ezért most már sokszor ivartalanítják a védett szigetekre telepített koalákat, így viszont csökken a faj regenerálódó képessége.

forrás: piacesprofit.hu

Ajánlott tartalom

Magasra kúszott a hőmérő higanyszála februárban Hollandiában

Az idei volt az eddigi legmelegebb február Hollandiában, a hőmérő higanyszála a 18 Celsius-fokot is elérte - jelentette a Weeronline meteorológiai adatokat közlő holland szolgálat vasárnap.