A Suncatcher rendszer új generációjában több évtized munkája és tapasztalata rejlik. Az első sorozat teljes átalakításával sikerült az energiatermelést maximalizálni, a költségeket pedig redukálni.
Az alapot biztosító, hat darab Suncatcher 150 kilowatt, azonnal hálózatra köthető elektromos áramot termeltek az évek során, azt az eredményt sikerült túlszárnyalni. Az új kollektorok teljesítményének megbecsüléséhez, az új technológiának köszönhetően, elég 10 másodperc, ez az érték korábban 1 óra volt.
Az energiatermelés alapja nem változott. A parabolatányérra rögzített tükrök összegyűjtik és összpontosítják a napsugarakat egy vevőhöz. A vevő átadja a hőt a Stirling motorhoz, mely egy zárt rendszer, tele hidrogénnel. A hidrogéngáz felmelegszik és lehűl, ezáltal változtatva a nyomást is. Ez a nyomásváltozás mozgatja a motor dugattyúit, mechanikus erőt produkálva, ezt az erőt alakítja át egy generátor villamosenergiává.
Az új generáció mintegy 5000 fonttal olcsóbb lett, a téglalap helyett a kerek formát választották, mely lehetővé tette az acél hatékonyabb használatát. Javítottak az optikai rendszeren, a korábbi 80 tükör helyett a nagyobb teljesítményhez elég csupán 40. A tükröket az autógyártásban ismert technológiákkal állítják elő, köszönhetően a fényvisszaverő tükrök és a motorháztetők hasonló, parabolikus formájának. Gyakorlatilag ezek a fejlesztések tették gazdaságosabbá a technológiát, növelve a termelés volumenét, csökkentve a költségeket, valamint könnyebbé téve a karbantartást.
Az előállítás környezeti előnyei is jelentősek. A gyártási folyamat a legkevesebb vízigényű a termikus villamosenergiát generáló technológiák közül. A telepítéshez nincs szükség nagyszabású földmunkákra, és miközben a napfényt a Suncatcher átkonvertálja elektromos árammá, egyáltalán nem termel üvegházhatást okozó gázokat.
A Suncatcher legújabb generációja várhatóan 2010-ben kerül piacra.