A legkorábbi világkörüli tengeri kutatóexpedíciók segítenek jobban megérteni az éghajlatváltozást

A csaknem 150 évvel ezelőtti tengeri kutatóexpedíciók méréseit felhasználva vizsgálják a kutatók az emberi tevékenységeknek az éghajlatváltozásban játszott szerepét.

Napelemes rendszer most, akár 50% állami támogatással!
Kalkuláljon itt ingyenesen (x)

A nagy-britanniai Nemzeti Óceánkutató Központnak (NOC), valamint Skócia legnagyobb és legrégibb független tengerkutató szervezetének (Scottish Association for Marine Science, SAMS) szakemberei a világon elsőként összegezték két 1870-es évekbeli tengeri kutatóexpedíció vízsűrűségre – sótartalomra – vonatkozó méréseit, hogy azokat párhuzamba állítsák a jelenkori adatokkal – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A brit HMS Challenger és a porosz SMS Gazelle, amelyek egymástól függetlenül hajózták körbe a Földet, hajdanán új információkkal szolgáltak a távoli közösségek életéről, valamint az óceánok fizikájáról, kémiájáról és biológiájáról.

A két expedíció eredményeinek összegzése bepillantást enged abba, hogy az iparosodás milyen hatással volt a bolygó éghajlatára. John Gould, a NOC munkatársa és Stuart Cunningham, a SAMS professzora a vízsűrűségi adatokat a sótartalomra utaló mutatókká átkonvertálva megállapította, hogy a bolygó vízkörforgásának intenzitása erősödött a globális átlaghőmérséklet emelkedésével. A Communications in Earth and Environment című folyóiratban publikált tanulmány megerősíti, hogy az óceán magasabb sótartalmú területein erősödött a párolgás, míg a kevésbé sós területeken több eső esett. A szakemberek szerint ez a trend visszanyúlik az 1870-es évekig, és az 1950-es éveket megelőzően 50 százalékkal enyhébb volt, mint az azt követő időszakban.

Ajánlott tartalom

Az orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez

Az elefántokat az agyaruk miatt gyilkoló orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez egy új tanulmány szerint.