A bioműanyag egyáltalán nem csodaszer – megvan a saját problémája – de ha egy nap arra akarunk ébredni, hogy fosszilis tüzelőanyagoktól mentes világban élünk (ha van még választási lehetőségünk…), akkor szükségünk van valamire, amiből műanyagot készíthetünk.
Az Utrechti Egyetem kutatóinak tanulmánya rendelkezik néhány érdekes mutatóval.
„Martin K. Patel, Li Shen és Juliane Haufe tanulmányukban bizonyítják, hogy a jelenlegi globális polimerfogyasztás akár 90 százaléka megoldható lenne megújuló nyersanyagokból, olaj és gáz helyett.” Valójában ez egy szép nagy szám, ami az elméleti felső határt jelöli. Rövid és középtávon a számok lényegesen alacsonyabbak: „Viszonylag friss vállalati közleményeknek hála kiderül, hogy a bio-alapú műanyagok termelési kapacitása 2007-ben 360.000 tonna volt, előrejelzések szerint pedig 2013-ra ez a szám 2,3 millió tonna lesz.”
Ez egy jó növekedési ráta, de nem várhatjuk, hogy hipp-hopp 90 %-nál járjunk, és ha el is jutunk odáig, biztosan nem lesz könnyű dolgunk. Ez is csak egy újabb emlékeztető, hogy mivel a műanyag hasznos dolog, talán nem kellene több olajat és földgázt elégetni, hanem több hasznos és hosszabb élettartalmú dologba kellene befektetni.
Számos növekedésről szóló forgatókönyvet figyelembe véve készült el a tanulmány. A legoptimistább szerint 2020-ra 4,40 millió tonna bioműanyagot fogunk gyártani, évente.
Mi lenne, ha tennénk néhány komoly erőfeszítést az újrahasznosítható műanyagok tervezése és kivitelezése érdekében? Természetesen a probléma továbbra is fennáll: az újrahasznosított műanyag nem olyan vonzó, mint az olaj viszonylag alacsony ára, és persze az újrahasznosítás sem egy olcsó móka. Az újrahasznosítási technikák fejlődése szükséges ahhoz, hogy javulás álljon be.