Az Utrechti Egyetem kutatóinak tanulmánya rendelkezik néhány érdekes mutatóval.
„Martin K. Patel, Li Shen és Juliane Haufe tanulmányukban bizonyítják, hogy a jelenlegi globális polimerfogyasztás akár 90 százaléka megoldható lenne megújuló nyersanyagokból, olaj és gáz helyett.” Valójában ez egy szép nagy szám, ami az elméleti felső határt jelöli. Rövid és középtávon a számok lényegesen alacsonyabbak: „Viszonylag friss vállalati közleményeknek hála kiderül, hogy a bio-alapú műanyagok termelési kapacitása 2007-ben 360.000 tonna volt, előrejelzések szerint pedig 2013-ra ez a szám 2,3 millió tonna lesz.”
Ez egy jó növekedési ráta, de nem várhatjuk, hogy hipp-hopp 90 %-nál járjunk, és ha el is jutunk odáig, biztosan nem lesz könnyű dolgunk. Ez is csak egy újabb emlékeztető, hogy mivel a műanyag hasznos dolog, talán nem kellene több olajat és földgázt elégetni, hanem több hasznos és hosszabb élettartalmú dologba kellene befektetni.
Számos növekedésről szóló forgatókönyvet figyelembe véve készült el a tanulmány. A legoptimistább szerint 2020-ra 4,40 millió tonna bioműanyagot fogunk gyártani, évente.
Mi lenne, ha tennénk néhány komoly erőfeszítést az újrahasznosítható műanyagok tervezése és kivitelezése érdekében? Természetesen a probléma továbbra is fennáll: az újrahasznosított műanyag nem olyan vonzó, mint az olaj viszonylag alacsony ára, és persze az újrahasznosítás sem egy olcsó móka. Az újrahasznosítási technikák fejlődése szükséges ahhoz, hogy javulás álljon be.