Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
elkes Mária fejlesztéseivel a tiszta energia felhasználását hirdette egy olyan korban, amikor a fenntartható fejlődés fogalma még ismeretlen volt. Ő tette lehetővé az első napház létrehozását 1948-ban, azóta a Napkirálynő nevet viseli.
Kalifornia magas hegyei között 1952 januárjában elakadt egy vonat. A három napig veszteglő szerelvényt a hó teljesen betemette. Az utasokat – mint arról később a Massachusetts Institute of Technology lapja, a Tech büszkén beszámolt – egy, a vonaton utazó kutató mentette meg. Útitársaival néhány ablakot sikerült kinyitnia, majd megszervezte, hogy éjjel is őrizzék azokat, nehogy a didergő utasok bezárják. A többség ugyanis nem értette, hogy a hidegnél jóval veszélyesebb az alattomosan támadó szén-monoxid. A Tech újságírója azt is megjegyezte, hogy a hóba zárt utasok szabadítója éppen az a Nap lett, amelynek energiáját munkatársuk, a vonaton utazó kutató „szelídítette meg”. A 115 éve született Telkes Mária találta fel ugyanis a napenergia tárolásának módját és építette meg az első napházat.
Telkes Mária 1900. december 12-én született Budapesten egy jómódú bankár első gyermekeként. A feltűnően jó képességű lány 1920-ban iratkozott be a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem kémia-fizika szakára, ahol 1924-ben doktorált. Még ugyanabban az évben meglátogatta Clevelandben élő nagybátyját. Amerikai tartózkodása alatt 1925-ben biofizikusi munkát ajánlott neki a világhírű, a közvetlen vérátömlesztést először alkalmazó sebész, George Washington Crile. A fiatal lány a kínálkozó lehetőségnek nem tudott ellenállni, s Amerikába költözött.
Napdesztillátor
Crile intézetében egyik feladata volt, hogy olyan fotoelektromos készüléket készítsen, amely képes az agyhullámokat mérni. Emellett vizsgálta azt is, milyen energiaváltozás figyelhető meg, amikor egy sejt meghal, illetve amikor egy egészséges sejt rákossá válik. 12 éven át dolgozott Crile-lal, kutatási eredményeiket közösen jelentették meg egy könyvben.
Telkes 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, s még abban az évben a Westinghouse Electric kutatómérnöke lett. Olyan eszközt szeretett volna kifejleszteni, amely a hőt képes elektromos energiává átalakítani, ám kifejezetten a napenergiával csak 1939-ben kezdett foglalkozni, amikor csatlakozott a világhírű Massachusetts Institute of Technology (MIT) Solar Energy Conversion projektjéhez. Amerikának a második világháborúba való belépésekor Telkest is besorozták annak a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalnak (Office of Scientific Research and Development, OSRD) a csapatába, amely hadiipari fejlesztéseken, többek között az atombombát előállító Manhattan-projekten dolgozott. Arra kérték fel, hogy a napenergia felhasználásával találjon ki valamit, amivel a sós vizet ihatóvá teszi. Korábban a sós vizet felforralva párologtatták, és a gőzből kicsapódott víz vált ihatóvá. Ez azonban hadi körülmények között nem volt járható út.
A teljes cikk itt olvasható.
