A németek többsége környezettudatosan gondolkodik, ám egy friss fölmérés tanúsága szerint éppen azok élnek leginkább a környezet rovására, akik szavakban a leghangosabb hívei az élő környezet védelmének.
A berlini környezetvédelmi hivatal páros években mintegy 2000 lakost kérdez meg arról, hogyan viszonyul az ökológiához. Az idei felmérése tanúsága szerint 2008-hoz képest tovább emelkedett a környezettudatos állampolgárok aránya. A lakosság 62 százaléka azt várja a politikától, hogy az tegyen még több erőfeszítést a környezet védelme érdekében. Az emberek megítélése szerint a legfontosabb politikai szférák sorában a környezetvédelem időközben megelőzte a szociálpolitikát, s ma már a harmadik helyen áll a munkaügyi és a gazdaságpolitika mögött. A németek csaknem háromnegyede azt vallja, hogy az ország más területeken csak akkor lehet sikeres, ha élen jár a környezet védelmében. Csupán 24 százalék vélekedik úgy, hogy a környezetvédelem majd akkor kerülhet sorra, “ha azt meg tudjuk engedni magunknak”.
Nem igazán meglepő, hogy a környezettudatosság azoknak a körében a leggyöngébb, akik a leginkább konzervatív felfogásúak, és régimódi életfelfogás szerint élnek. Ide tartoznak a nyugdíjasok és a társadalmi ranglétra alsó rétegei.
A természetvédelem és a szigorúbb környezetvédelmi politika meggyőződéses híveinek többnyire a fiatalabb, modernül élő és jól kereső németek vallják magukat. Ők a legszívesebben azonnal eltörölnék a környezetkárosító szubvenciókat, és szigorítanák a természet és a légkör védelmét szolgáló törvényeket. Életmódjuk azonban nem igazán van összhangban a szavaikkal – derül ki a felmérésből.
Eszerint a fenti csoport tagjai, akiknek többnyire az átlagosnál magasabb a jövedelmük, gyakran családi házakban laknak, amelyek nagyobb energia- és területigénnyel járnak. Házuk a zöldövezetben található, emiatt többnyire autóval járnak a város belső részén fekvő munkahelyükre. Nyaralás, utazás céljából gyakran ülnek repülőgépre. Summa summarum: az úgynevezett zöld miliő tagjainak ökológiai lábnyoma jóval nagyobb, mint akár a nyugdíjasoké, akár az alsó társadalmi rétegekhez tartozó embereké. Utóbbiak ugyan az átlagosnál kevésbé érdeklődnek a légkör védelme iránt, ám mivel takarékosan élnek, ritkán repülnek, és többnyire hazai alapanyagokból készítik ételeiket, jobban védik az emberi környezetet.