A takarékos vízfogyasztás hátulütői

A németek szófogadó és tanulékony emberek, a környezettudatos nevelés errefelé már az óvodában kezdődik. Az öntudatos német nem szemetel, szelektíven gyűjti a háztartási hulladékot; ahova lehet, autó helyett kerékpárral vagy tömegközlekedési eszközzel megy, és takarékosan bánik a vízzel.

Míg az áram- vagy a benzinfogyasztás terén nem sikerült maradéktalanul kihasználni a spórolási lehetőségeket, a vízzel való takarékos bánásmódban a németek már átestek a ló túloldalára. Az egy főre jutó napi vízfogyasztás átlagos mutatója az 1990-ben följegyzett 147 literről tavaly 122 literre apadt. (Az ENSZ illetékesei 130 literben adják meg a fejlett országokban élő emberek átlagos napi fogyasztását.) Ám úgy tűnik, hogy jóból is megárt a sok – azaz a túlzásba vitt spórolás visszaüt.
A Der Spiegel beszámolója szerint a városi vízműveknek mindenütt milliós többletköltségeket okoz a vízzel való takarékoskodás. A WC-tartályokból, mosogató- és mosógépekből gyéren csordogáló kevés öblítővíz nem elég ahhoz, hogy jól átmossa a szennyvízgyűjtő csatornákat. Ezért a falaikon ételmaradék és zsír rakódik le, bomlásnak indul, és a kanálisokon át kellemetlen bűzzel árasztja ez az utcákat, főleg csapadékmentes időben. A szag elnyomása érdekében több városban drága gélszőnyeget kellett, mintegy “lokális dezodorként”, a csatornákban elhelyezni.

A csökkenő vízfogyasztás következtében a nyomóvezetékekben lassabban áramlik a víz, ami üledék kialakulásához vezet. Az üledék rezet, nikkelt és ólmot tartalmaz, továbbá bizonyos csírákat is. Ezektől pedig élvezhetetlenné, rossz ízűvé, sőt egészségkárosítóvá is válhat az ivóvíz. Ezért van az, hogy a vízművek munkásai rendszeresen megnyitják az utcai hidránsokat, így gyorsítva fel a víz áramlását a csővezeték-hálózatban.
Mint a ZDF televízió gelsenkircheni riportjából kiderült, a Ruhr-vidéki iparvárosban és környékén napi 800 köbméter vizet folyatnak ki az utcai, nagy átmérőjű csapokból, járókelők heves tiltakozását váltva ki. Ám a helyi vízművek, a Gelsenwasser csak így tudja szavatolni az otthoni konyhákba, fürdőszobákba eljutó víz jó minőségét. A másik módszer: a régi, 20 centiméter átmérőjű, fémből gyártott vízcsöveket folyamatosan szűkítik. A meglévő csőbe helyezett 15 centméter vastag műanyag vezetéken, a kisebb keresztmetszet miatt, gyorsabban áramlik a víz, ezáltal csökken az üledékképződés veszélye.

Mindez nem olcsó mulatság: egyedül Gelsenkirchenben százmilliós nagyságrendű beruházásra kényszerül a helyi vízellátó társaság, a költségeket pedig a fogyasztónak kell viselnie. Minden vízmű esetében igaz, hogy a büdzsé 85 százalékát fix költségek (tisztítómű, vízcső- és csatornahálózat fenntartása) teszik ki. Emiatt a csökkenő vízfogyasztásra a vízművek csak a díjszabás emelésével tud válaszolni. “A németek jobban tennék, ha takarékoskodás helyett inkább valamivel több vizet fogyasztanának” – tanácsolja honfitársainak Martin Weyand, a német energia- és vízgazdálkodási szövetség ügyvezetője.

Ajánlott tartalom

Tényleg csökken az elektromos autók hatótávja a hidegben?

Meddig használható egy akkumulátor, és tényleg kisebb az elektromos modellek kibocsátása? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre válaszolunk.

Nincs hozzászólás

  1. vigyázzunk és óvjuk vizeinket.Ne szennyezzük földünket.A jövő generációnak is szüksége van mind kettőre. Emberi gondoskodással tudunk érte sokat tenni.