A Világbank füstös oldala

A Világbank feladata 1944 óta az, hogy gazdasági fejlődést elősegítő projektekhez nyújtson hitelt. De a környezetvédők szerint túl sok fosszilis fejlesztést pénzel, holott nyíltan vállalt küldetése, hogy a gazdaságot zöld fejlődési pályára állítsa.

Egyre erősödik a zöldek kritikája a Világbankkal szemben. Új könyvében Bruce Rich azt állítja, a Világbank hitelezési politikája tulajdonképpen elősegíti a klímaváltozást, vagyis tovább súlyosbítja Földünk ökológiai problémáit. (Pedig deklaráltan küzd a fenntartható gazdaságért.) A Foreclosing the Future: The World Bank and the Politics of Environmental Destruction című kötet szerzője erősebb, ütősebb címet aligha választhatott volna. A Financial Times szerint a Világbank teljesítményének egyik legrosszabb aspektusa valóban az ökológiai hatása. Mindig nagy projektek mögé állt, s azok szükségszerűen megbolygattak érzékeny ökoszisztémákat, főleg a vízerőművek és víztározók építése. Ezekről sokan és sokat írtak már.

A 10 000 alkalmazottat foglalkoztató szervezet az utóbbi években úgy szereti feltüntetni magát, mint a legnagyobb közbank (értsd: közpénzből közcéllal), mely a klímavédelmet finanszírozza, hiszen fontos szerepet játszott az emissziókereskedelmi rendszer felállításában, 2008 óta pedig a fennhatósága alá tartozik az a 6,7 milliárd dolláros alap, mely a szegény országok szélsőséges időjárásra való felkészülését, klímaváltozáshoz történő adaptálódását hivatott segíteni. 2010-ben a Világbank alá tolták a Zöld Klíma Alapot is, mely 30 milliárdot oszt ki 2020-ig.

Rich azonban felmutatja a Világbank füstös oldalát, mely továbbra is széntüzelésű erőműveket támogat, különösképpen a fejlődő országokban, vagyis a karbonintenzív gazdasági működésbe betonozza be ezeket az államokat.

A Financial Times recenziója szerint a könyv azt állítja, 2010-ben a Világbank 10 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott, ebből Rich szerint 6,5 milliárd ment fosszilis energiahordozókat alkalmazó projektekre! Alighanem elfelejtette hozzátenni a cikk írója, hogy itt kizárólag energiaprojektekre vonatkozó kölcsönfelvételről van szó. Elvégre a Világbank évente 170 milliárd dollárt oszt szét!

Ki a hibás? A Világbank vezetése? Vagy a tagországok, melyek donorként összeadják a költségvetését? Rich az utóbbi szereplőkre mutogat és elsősorban az USA-t hibáztatja, mely legnagyobb adományozója a Világbanknak, s így a legnagyobb szava lehet (illetve van) abban, mire fordítják a pénzt. A legnagyobb hitelfelvevők, India, Kína, Brazília, Dél-Korea képviseleti lehetőséget kaptak az igazgatótanácsban, s ezt a hatalmat részben arra is használták, hogy lesöpörjék az asztalról azt az ideát, miszerint a Világbank fosszilis energiákra irányuló kölcsönei egy bizonyos éves összegben legyenek korlátozva.

A Világbank működési és szerkezeti defektje az, hogy mindig azon van, minél hamarabb látványos eredményeket érjen el. Induljanak be a projektek, amilyen hamar csak lehet. Ez a rövidtávú gondolkodás nem kedvez a hosszútávú beruházásoknak. A szerző optimizmusát fejezte ki afelől, hogy a Világbank jelenlegi elnöke képes felismerni a problémákat és változtatni: Dr. Jim Yong Kim ugyanis hivatását tekintve közegészségügyi szakember. Ő már csak tudhatja, mi minden rossz forrása az emberre nézve a szennyezett levegő és a globális felmelegedés. Mi több, megválasztása előtt nem visszakozott attól, hogy nyíltan kritizálja a Világbank működésének egyes aspektusait.

Közvetlenül Rich művének megjelenése előtt a Bank igazgatótanácsa végre jóváhagyta a fosszilis energiákra fordítandó összegek korlátozását. Happy end? Aligha. Legfeljebb egy fontos lépés a zöld gazdasághoz vezető úton.

forrás: piacesprofit.hu

Ajánlott tartalom

Az öreg erdők szénmegkötése Európában sokkal nagyobb, mint korábban gondoltuk

A maga nemében első ilyen összeurópai tanulmány kiszámította, hogy Európa meglévő erdői akár évi 309 megatonna szén-dioxid megkötésére is képesek lehetnének 150 éven keresztül, ha ezeket az erdőket nem használnánk tovább, hagynánk azokat növekedni és visszavadulni. Ez az Európai Zöld Megállapodásban a LULUCF-ágazatban 2030-ra megcélzott CO2-csökkentéssel (310 Mt/ha) egyenértékű és nagyobb, mint a gazdálkodás alatt álló erdők jelenlegi elnyelésének mértéke Európában (289 Mt/ha).