Az ENSZ 47. Közgyűlése az 1992-es dublini környezetvédelmi világkonferencia javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, így 1994-óta emlékezünk meg e természeti kincsünkről, amely semmivel nem helyettesíthető. Idén a határokon átnyúló vízgyűjtőkre kívánják felhívni a figyelmet.

A víz világnapja

Az ENSZ 47. Közgyűlése az 1992-es dublini környezetvédelmi világkonferencia javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, így 1994-óta emlékezünk meg e természeti kincsünkről, amely semmivel nem helyettesíthető. Idén a határokon átnyúló vízgyűjtőkre kívánják felhívni a figyelmet.

A Föld vízkészletének kevesebb mint három százaléka édesvíz, s ennek is csak tizede vehető közvetlenül igénybe (a többi sarki jégsapkákba, gleccserekbe zárva található). Az édesvízkészletek kiaknázhatósága és minőségének megőrzése hosszú távon széles nemzetközi együttműködést igényel. Jelenleg a Föld 1,2 milliárd lakója nem jut egészséges és elegendő ivóvízhez, 2025-ben pedig már az emberiség kétharmadát fenyegeti majd ez a veszély (miközben a fejlett világ pazarlóan bánik az ivóvízkészletekkel).

Évente mintegy 3,5 millióan halnak meg a földön rossz minőségű víztől vagy vízhiány miatt, az UNICEF becslése szerint naponta 4500 gyermekáldozata van a fertőzött víznek. Pedig ma már könnyedén megoldható a mikroorganizmusok és vírusok eltávolítása az ivóvizekből – igaz, nem olcsón. Egyes előrejelzések szerint ha a Föld éghajlata a jelenlegihez hasonló ütemben változik, megeshet, hogy néhány évtized múlva egyes térségekben ivóvízért háborúznak majd.

Az ENSZ Közgyűlése a 2005-2015. közötti időszakot a “Víz az életért” cselekvés nemzetközi évtizedének nyilvánította. A világszervezet célként határozta meg, hogy a jövő évtized közepére a tiszta vizet ma még nélkülöző fejlődő világbeli lakosság több mint fele rendes ivóvízhez juthasson. A feladat óriási: az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés teljes körű megoldásához több ezer milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség a világon. A legnagyobb problémát a Szaharától délre fekvő országok helyzete jelenti, a legnépesebb államokban, Indiában és Kínában jobban felkészültek az ellátási gondok kivédésére. Az Európai Unió valamennyi víz (folyó, tó, part menti víz) jó minőségének elérését tűzte ki célul 2015-re, de a tagországok – eltérő mértékben – elmaradnak a víztisztasági célkitűzések teljesítésében.

Magyarország gazdag ugyan vízben, ám így is hozzávetőleg kétmillió ember nem juthat jó minőségű ivóvízhez, főként az alföldi vidékeken. Egy regionális ivóvízjavító program keretében sikerült az alföldi vizek arzéntartalmát 100-200-ról 50 mikrogramm/literre csökkenteni, a szigorú uniós normák szerint azonban ez is túl magas. A 2005-ben kezdődött, EU-támogatással végrehajtandó ivóvízjavító program eredményeként már csak 10 mikrogramm arzén lesz a hazai ivóvíz egy literjében. (Az arzénes ivóvíz fogyasztása idővel rákot okozhat, de a határérték közegészségügyi megítélése vitatott.)

Hazánkban március 24-én Nyíregyházán tartják a világnap központi rendezvényét. A határokon átnyúló vízgyűjtők témakörével foglalkozó idei rendezvénysorozat jelmondata: “Határokkal megosztott vizek – megosztott lehetőségek”. Magyarország területének több mint 95 százaléka nemzetközi vízgyűjtőre esik, így hazánk számára a felszíni és a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás területén is különösen fontos a vízgyűjtőn osztozó országokkal való együttműködés. A víz világnapja alkalmából a vízügyi szakma kiemelkedő képviselőit Vásárhelyi Pál-díjjal, illetve Sajó Elemér Emlékplakettel ismerik el.

Ajánlott tartalom

AM: gazdaközpontú agrárpolitikára van szükség Brüsszelben

Szakítani kell azzal a téves meggyőződéssel, hogy a mezőgazdaságra és a gazdákra a klímaváltozás okozójaként tekintenek; épp ellenkezőleg, ők a megoldás részei kell hogy legyenek - jelentette ki Nagy István agrárminiszter az EU agrár-élelmiszernapok konferencián kedden Brüsszelben, az Agrárminisztérium (AM) tájékoztatása szerint.