Afrikai álmok, sivatagi valóság

Már elkezdtem egy bejegyzést erről múlt héten, amikor lehozta a tervek a Bloomberg és a New York Times is. Valójában ez a terv, különböző idealizált formában és elméleti felvetésként minden napelemes konferencián elhangzik hosszú évek óta.

A végén a következő miatt nem lesz belőle sose semmi:

1) szállítás és óriási távolság: az áramszállításnál minél messzebb kell vinni, annál nagyobb a veszteség. Hiába termeli az ember nagyon olcsón, ha közben fele-kétharmada elvész, és a hálózati fenntartás költsége óriásira nő. Tökéletes példája Brazília, ahogy erről egy korábbi postban írtam is: az elektromos szükséglet 80 százaléka vízerőművekből származik, de a brazilok mégis a világ egyik legdrágább áramát fogyasztják. Hasonló okokból: olyan messziről, az Amazonas és a nagy folyók mélyéről kell a déli, sűrűn lakott területekre szállítani az áramot, hogy a végén a veszteségekkel megdrágul.

A cikk folytatása itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Egyszerűen telepíthető napelemes rendszerek kezdtek el terjedni a szomszédban

Bécsben az elmúlt évben 4250 balkon napelemet telepítettek.

Nincs hozzászólás

  1. Szerintem a távolság problémáját meg lehet oldani:
    -a tengerpartról vizet kell szállítani,azt sótalanítani,majd elektrolízissel hidrogént kell belőle gyártani.
    -a hidrogént pedig-a földgázhoz hasonlóan- csővezetéken el lehet vezetni nagy távolságra minimális veszteséggel.
    Ma már a hidrogént fel lehet használni üzemanyagnak,fűtésre,vagy ismét áramtermelésre.