Afrikai álmok, sivatagi valóság

Már elkezdtem egy bejegyzést erről múlt héten, amikor lehozta a tervek a Bloomberg és a New York Times is. Valójában ez a terv, különböző idealizált formában és elméleti felvetésként minden napelemes konferencián elhangzik hosszú évek óta.

A végén a következő miatt nem lesz belőle sose semmi:

1) szállítás és óriási távolság: az áramszállításnál minél messzebb kell vinni, annál nagyobb a veszteség. Hiába termeli az ember nagyon olcsón, ha közben fele-kétharmada elvész, és a hálózati fenntartás költsége óriásira nő. Tökéletes példája Brazília, ahogy erről egy korábbi postban írtam is: az elektromos szükséglet 80 százaléka vízerőművekből származik, de a brazilok mégis a világ egyik legdrágább áramát fogyasztják. Hasonló okokból: olyan messziről, az Amazonas és a nagy folyók mélyéről kell a déli, sűrűn lakott területekre szállítani az áramot, hogy a végén a veszteségekkel megdrágul.

A cikk folytatása itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Energiatárolás a gyakorlatban: így használható ki igazán a napenergia

A napenergia ma már nem csupán a termelésről szól, hanem arról is, hogyan tudjuk a megtermelt energiát a lehető leghatékonyabban felhasználni. A modern napelemes rendszerek nemcsak a hálózatra termelnek, hanem képesek az energiát eltárolni és később, a legjobb időpontban felhasználni. Ez a technológiai váltás hozza el az energiafüggetlenség új korszakát – ahol a cél nem a minél nagyobb teljesítmény, hanem a tudatos energiagazdálkodás.