A New York-i közlekedési társaság úgy dobálja a leharcolt metrókocsikat a vízbe, mint hülyegyerek a kavicsokat. És ez nem akkora baromság, mint amekkorának elsőre tűnik.
De miért jobb a tengerfenék, mint a MÉH-telep?
Röviden: mert ott belakják a halak. Hosszabban: a tengeri élővilág alapját olyan moszatok, algák és hínárfélék alkotják, amiknek szilárd talaj kell a megtapadáshoz. Ezek nélkül a vízi világ egyensúlya felborul, ami súlyos következményekkel, állatfajok kihalásával jár. Régebben ezek a természetes korallzátonyokon telepedtek meg, de a korallok folyamatosan pusztulnak, mert nem tudnak alkalmazkodni az egyre nagyobb széndioxid-kibocsátás miatt elsavasodó, és a klímaváltozás miatt felmelegedő óceánok vízéhez.
A környezeti károk mérséklésére találta ki az amerikai MTA (Metropolitan Transportation Authority, kb. a New York-i BKV), hogy az elhasznált metrókocsikat a tengerfenékre küldi, hogy így növelje a vízi világ életterét. A kocsikból kiszedik az összes műanyagkábelt, és kigőzölik a vegyi anyagokat mielőtt bedobják őket az óceánba.
Eddig közel 3 ezer metrókocsit dobáltak a tengerbe. Ezt a folyamatot örökítette meg Stephen Mallon fotós, aki főleg industrial photographyval (műszaki/ipari fotózás) foglalkozik.
Mallon arra kért minket, hogy írjuk be a cikkbe, hogy február 6-tól március 15-ig New Yorkban, a Kimmel Galériában lesz kiállítása. Aki arra jár, az feltétlenül nézzen be.
Még több kép itt.