Hollandia a tengerszint alatt fekszik. Több évtizedes munkával és módszeres állami befektetési politikával azonban sikerült olyannyira árvízbiztossá tenni az országot, amennyire a körülményekhez képest lehetséges.
Az ország GDP-jének 60 százalékát a tengerszint alatt termelik meg. 1953-ban az ország délnyugati részét elárasztotta az Északi-tenger vize, mintegy 1835 ember halálát okozva egyetlen éjszaka során. A kormányzat -a sok évszázados árvízvédelmi szaktudást kamatoztatva- kiszámolta, hol milyen magasságra dagadnak meg a csatornák, folyók, patakok, ha vészhelyzet van, illetve milyen magasság tűrhető meg anélkül, hogy otthonok és épületek esnének áldozatul az áradásnak.
A huszadik század második felében kiépített gátrendszert messze földről járnak tanulmányozni a szakemberek. A hat méterrel a tengerszint alatt elhelyezkedő Rotterdamot például hatalmas, két részletből álló kapu védi, amely becsukódik, ha túl magas a tengerszint. Van ok az óvatosságra, hiszen ez Hollandia második legnagyobb városa és Európa legnagyobb forgalmú teherszállítási kikötője.
A Room for the River (Helyet a folyónak) nevezetű program 3 milliárd dolláros ráfordítást jelent, melyből 40 egymáshoz kapcsolódó egységet alakítottak ki az elmúlt évtizedben, hogy koordináltan vezethessék le a folyókon az áradást.
Az árvíz-elleni taktikák a várostervezők bevitték a sűrűn lakott területekre is: az új épületeket már repedések mögé építik, illetve a garázsokat és köztereket is úgy alakítják ki, hogy legyenek az épületek között és körül mélyedések, melyek megfoghatják az esetleges árvizet vagy a felhőszakadásból felgyülemlett csapadékot. Hágában 3 kilométer hosszú utcát alakítottak ki egy ilyen mélyedésből.
Az ezredfordulón voltak – sőt ma is folyamatban vannak – olyan kilakoltatási programok, melyben az állam felvásárol bizonyos számú épületet, amelyeket lerombol, hogy árterületté nyilvánítsa a helyüket. Így a gyéren lakott területek fogják fel a kifejezetten oda terelt vízáradatot, míg a sűrűbben lakott területek megmenekülnek. A program persze nem örvend egyöntetű népszerűségnek: az áradási számítások alapján jelölik ki, hogy hol kell kiköltöztetni kis számú vidéki lakót (főként farmok tulajdonosait), hogy a községek és városok megússzák az árvizet. Vagyis az ingatlanfelvásárlás kötelező jellegű, nem önkéntes alapon működik.
forrás: piacesprofit.hu