Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A rendkívüli aszályhelyzet és a gazdák megnövekedett energiaköltségei miatt aszályveszélyhelyzeti operatív törzset alakít a kormány.
Kérdéses azonban, hogy a mostani szárazságot hogyan értékeljük: szokatlan időjárási jelenségként vagy a gyorsuló klímaváltozás tendenciáiba illeszkedő környezeti problémaként. Vajon az aszályveszélyhelyzeti operatív törzsben helyet kapnak klímakutatók és környezetvédelmi szakemberek?
Hónapok óta tombol a hőség és szárazság Európában, a térség több mint felében adtak ki aszályra vonatkozó figyelmeztetést vagy riasztást. Az orosz-ukrán háború okozta élelmiszer- és energiakrízist jelentősen súlyosbítja a mezőgazdaságban milliárdos károkat okozó aszály és a vízerőművek leállításával előálló energiahiány. Magyarországon közel egymillió hektár szántóföldet érint a probléma, de még nagyobb bajban vannak a gyepgazdálkodók és állattartók, akiket az egekbe szökő takarmányárak, a kiszáradt gyepek alacsony fűhozama és a rendkívül egyenlőtlenül elosztott agrártámogatási rendszer teljesen ellehetetlenít.
“Bőven lesz feladata az aszályveszélyhelyzeti operatív törzsnek. Az eddigi hírek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy agrárfókuszú intézkedések várhatók, de bízunk abban, hogy ezzel együtt egy környezeti problémákra érdemi rálátással bíró szakembergárda fogja kézbe venni a rendkívüli szárazság kezelését, mivel bár a keletkező kár túlnyomó részét a mezőgazdaság szenvedi el, magának a problémának a kezelése sokkal inkább komplex környezetvédelmi-vízgazdálkodási megközelítést igényel” – hívta fel a figyelmet Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
Át kell gondolni az agrártámogatások elosztását
Minden negatív esemény ellenére abban egyetértés van, hogy hazánkban idén sincs élelmiszerhiány, sőt, ha a teljes hazai termelést nézzük, még exportra is jut gabona, azonban ez nem vigasztalja azokat a gazdákat, akiknek a megélhetése súlyos veszélybe került. Pusztán a termelési eszközök áremelkedése miatt a kis- és közepes gazdaságok sorra kényszerülnek feladni tevékenységüket, a rendkívüli aszály csak rátett még egy lapáttal a folyamatokra.
“Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája a legnagyobb költségvetésű EU-s program, a hosszú távú uniós költségvetés közel harmadát költjük mezőgazdasági kifizetésekre. A támogatási rendszert arra hozták létre, hogy a termelékenység javítása mellett tisztességes megélhetést biztosítson a gazdáknak, hozzájáruljon az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a fenntartható erőforrás-gazdálkodáshoz, továbbá elősegítse a vidéki területek és tájak megőrzését, élhetőségének javulását. Jelenleg azonban az látszik, hogy a nagy gazdák termelékenységének javítása elvitte a pénzt a kisebb gazdaságoktól és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodástól, mivel az áremelkedések miatt sorra dőlnek be a kis- és közepes gazdaságok, és az idei aszály még a legnagyobbakat is felkészületlenül érte” – mondta Dedák Dalma.
Az agrártámogatások rendkívül egyenlőtlenül oszlanak el: rendre a támogatott gazdák felső 10%-a kapja az agrárpénzek mintegy 80%-át, és szántóföldi termelésre megy a finanszírozás háromnegyede, a gyepgazdálkodók, állattartók, szőlő- és gyümölcstermesztők, kertészetek, nád- és halgazdaságok csak a pénzek maradékán osztozhatnak. Az új agrártámogatási ciklus stratégiai terve most készül, eszerint Magyarország 2027-ig mintegy 5300 milliárd forintot oszthat el a gazdák között.
“A mezőgazdasági szakembereknek a most átdolgozás alatt álló közös agrárpolitikai támogatási rendszer mielőbbi felülvizsgálatában lenne fontos szerepük, hogy az alkalmas legyen a még talpon lévő, de méltánytalan helyzetbe került kis- és közepes gazdaságok megmentésére, illetve arra, hogy a hazánkba érkező uniós források olyan gazdálkodási formák és beruházások terjesztéséhez járuljanak hozzá, amelyek a mezőgazdaság klímaváltozáshoz való rugalmas alkalmazkodóképességét segítik. Ilyenek például a vízvédelmi és élőhelyfejlesztési beruházások vagy az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések. Tehát most nyerhetnének értelmet azok a környezet- és klímavédelmet szolgáló intézkedések, amiket eddig sajnos leginkább csak felesleges uniós korlátozásként - rosszabb esetben zöld terrorként – emlegettek egyes mezőgazdasági véleményformálók” – mondta a szakértő.
Az aszály a klímaváltozás egyik tünete?
Nem szabad összekeverni az időjárást az éghajlattal és egy-egy rendkívüli helyzetet rögtön a klímaváltozás számlájára írni. A mostani aszályhelyzet egy globális légköri szituáció hazai megnyilvánulása, ezzel együtt úgy néz ki, hogy az egyre hosszabb száraz időszakok, hőhullámok, valamint a csapadék tér- és időbeli eloszlásának egyenlőtlenné válása már tendenciává vált. Mindez olyan új helyzetet teremt, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. A felmelegedés miatt a hidrológiai ciklus egyértelműen felgyorsult, ami a szélsőséges időjárási helyzetek gyakoriságának és a vízzel összefüggésbe hozható krízisek jelentőségének növekedését vonja maga után.
“A rendkívüli aszályhelyzet környezeti problémáktól leválasztott kezelése olyan, mintha egy TBC-s beteget lázcsillapítással akarnánk meggyógyítani. Amennyiben pedig az aszálykezelés leszűkül a mezőgazdasági vízhasználatok, ellenőrizetlen vízkivételek további fokozására és az újabb és újabb területek művelésbe vonására, az egyenesen a legyengült szervezet piócás kezeléséhez vagy a vércsapoláshoz hasonlítható. Rekord alacsony vízállásoknál egyszerűen nincs miből öntözni, a felszín alatti vizek fokozott kitermelése pedig a talajvízszint süllyedését okozza, ami bár nem olyan látványos, mint egy kiszáradó patak, de hasonlóan nagy, sőt olykor még nagyobb problémákat okoz. Az ellenőrizetlen kutakból öntöző mezőgazdaság a saját ellehetetlenülését okozza, nem túlzás azt mondani, hogy ez olyan, mintha a félrekezelt beteg öngyilkosságot követne el” – mondta Dedák Dalma.
Tünetek helyett a kiváltó okokat kezeljük
Hazánk sajátosságai miatt a vízgazdálkodásunk a mai napig a víztöbbletek elvezetésére, a belvizek és árvizek mielőbbi eltüntetésére van optimalizálva. Most is mindenhol nagy erőkkel zajlik a belvízelvezető-csatornák mélyítése, kotrása, a part menti, árnyékot adó növényzet eltávolítása, pedig ez éppen olyan tévút, mint a gátrendszerek mögötti duzzasztás és medertárazás. Az aszály miatt leállított nyugat-európai vízerőművek példája jól mutatja, hogy a gátak sem mérséklik a vízhiányt, sőt, a könnyen felmelegedő állóvizek vízminőségi és ivóvízellátási problémákkal terheltek. A termőföldeken a megoldás az ár- és belvizek minél nagyobb területen történő szétterítése, a hirtelen lezúduló csapadék talajba szivárogtatása és a felszín alatti vízkivételek mérséklése lehet, települési szinten pedig a csapadék és tisztított szennyvíz összegyűjtése, víziközműrendszerek felújítása és átállás víztakarékos megoldásokra.
“A mostani aszály a gazdáknak okozza a legnagyobb bevételkiesést, de gondot okoz a turizmusnak, a vízigényes ipari létesítményeknek, szenvednek a természeti erőforrásainkat fenntartó ökoszisztémák, és már a városi családok életét is megnehezítik az egyre gyakoribb vízkorlátozások. A probléma komplex eredetű és a megoldás átfogó megközelítést igényel. A kiváltó okok kezelésére kell tehát fektetni a hangsúlyt, nem önmagában a mezőgazdasági aszálykár enyhítésére” – zárta gondolatait a szakértő.