Hogyan működhet egy autók nélküli nagyváros? A válaszért nem kell utópiákat olvasnunk, Velence már ma is érdekes példája a gépkocsi mentesség előnyeinek és hátrányainak.
A város egyetlen tömegközlekedési eszközei a vízibuszok, a vaporetto, és a motoscafo, melyek a Canal Grande-n szállítják az utasokat. Ezen kívül szinte csak gyalogos forgalom létezik, magánhajók ugyanis nem közlekedhetnek munkaidőben. Ehhez az infrastruktúrának is alkalmazkodnia kellett, még a szemétszállítás is gyalogosan történik. Mindig más hulladékot gyűjtenek be, egyik nap csak papírt, máskor pedig csak műanyagot. Az építkezések sajnos nem ilyen hatékonyak. A betonkeverő teherautókat hajóval kell beszállítani, a munkások pedig gyakran nehezen férnek hozzá a felújítandó épülethez a szűk utcák miatt. A város több mint 200 hídjának mindegyikén lépcsőfokok találhatók, ez a kézikocsiknak komoly gondot okoz, sokan speciális lépcsőmászó kerekekkel szerelik fel őket, hogy megkönnyítsék az átkelést.
A város sajnos fokozatosan süllyed, a legtöbb épület alsó szintje már lakhatatlan a gyakori áradások miatt. Az autók nélküli városnak korántsem ideális példája Velence. Az idősek és mozgássérülteknek nehézséget okoz a hidakon való átkelés, és a gyalogos szállítás munkaköltségei is óriásiak. Ennek ellenére bizonyítékként szolgál arra, hogy létezhet egy világváros szinte teljesen gépjárműmentesen is.