Az éghajlat közrejátszhatott Róma felemelkedésében és bukásában - állítja egy nemzetközi tudóscsoport, amely kutatásaival kapcsolatban felhívja a figyelmet a jelenkori globális felmelegedés veszélyeire. A kutatás eredményeit ismertető tanulmány a Science legújabb számában látott napvilágot.

Az éghajlat közrejátszhatott Róma felemelkedésében és bukásában

Az éghajlat közrejátszhatott Róma felemelkedésében és bukásában – állítja egy nemzetközi tudóscsoport, amely kutatásaival kapcsolatban felhívja a figyelmet a jelenkori globális felmelegedés veszélyeire. A kutatás eredményeit ismertető tanulmány a Science legújabb számában látott napvilágot.

Német, osztrák, egyesült államokbeli és svájci szakértők – régészek, klímakutatók, geográfusok és történészek – Ulf Büntgennel, a svájci szövetségi erdészeti, hó- és tájkutató intézet tudósával, valamint Willy Tegellel, a Freiburgi Egyetem kutatójával az élen a fák évgyűrűit vizsgálták. A tudósok több ezer fosszílizálódott és élő fa évgyűrűit mérték meg, a minták Németország, Franciaország, Olaszország és Ausztria területéről származnak. A mérések alapján a tudósok rekonstruálták Közép-Európa elmúlt 2500 évének az időjárását.

A mostani vizsgálat a korábbi kutatásokhoz képest egy évezreddel tovább megy vissza az időben, s a vizsgálatok összefüggést véltek felfedezni ki a történelmi események és az éghajlat között. A tölgyek és a fenyőfák széles évgyűrűi kedvező időjárásról, meleg és csapadékos nyarakról tanúskodnak, a keskenyek viszont a “hét szűk esztendővel” kapcsolhatók össze. A Római Birodalom korában, mintegy két évezrede a nyarak melegek és csapadékosak voltak, az éghajlat kevéssé volt változékony, ez a földműves közösségek prosperálásának kora volt. Kr.u. 250 és 600 között az időjárás változékonyabbá vált, ez volt a Nyugatrómai Birodalom hanyatlásának és bukásának, valamint a népvándorlások kora, amely gyökeresen “átrajzolta” a kontinens lakosainak etnikai összetételét.

A hőmérséklet és a csapadék mennyisége csupán a 800-as évek elején tért vissza a római kori szintre – ez az az időszak, amikor Európában “konszolidálódtak” az új királyságok.
A fekete halál, azaz a pestis a XIV. század közepén sújtott le Európára, egy csapadékos, változékony időjárású időszakban. “Más kutatások kimutatták, hogy a csapadékosabb időjárás kedvez a pestis terjedésének” – hangsúlyozta Ulf Büntgen. A hidegebbre forduló időjárás a XVII. század elején, valamint a XIX. században egybeesett számos település elnéptelenedésével a harmincéves háború idején (1618-1648) és a tömeges kivándorlással Amerikába.
Mint kutatók rámutatnak, a modern társadalmak kevésbé sérülékenyek, bár nem teljesen “immunisak” az éghajlatváltozással szemben, mivel korunkban a népvándorlás aligha lehet megoldás túlnépesedett bolygónkon.

Ajánlott tartalom

GKI: jelentős feladat lesz a klímacélok elérése az EU-nak is

Az Európai Unió kötelező célként tűzte ki magának a klímasemlegesség 2050-re történő elérését, ehhez a következő évtizedekben jelentős mértékben kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok jelenlegi kibocsátási szintjét a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzése szerint.