Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Jessica Thomas a walesi Bangor Egyetem és a Koppenhágai Egyetem doktoranduszaként tanulmányozta az óriásalka múzeumban őrzött 41 példányának csont- és szövetmintáit – írja a BBC hírportálja. A nagyjából 80 centiméter magas tömzsi madár egykor az Északi-Atlanti-óceán egész területén előfordult, Észak-Amerikától Grönlandon át Izlandig, Skandináviáig és az Egyesült Királyságig. „Röpképtelen madárként mindig is célpontja volt a helyieknek, akik húsáért és tollazatáért vadászták. Úgy 1500 körül aztán, amikor az európai hajósok felfedezték maguknak az Új-Fundland körüli gazdag halászterületeket, a vadászata még intenzívebbé vált” – magyarázta a szakember. Nagyjából 1850-re az óriásalka kipusztult, az utolsó két ismert példányt halászok ejtették el az Izlandhoz közeli Eldey szigeten. „A populáció hanyatlását előidéző tényezőket kezdtük el keresni 1500 előttről” – mondta Thomas. Ilyen lehet például a genetikai sokszínűség hiánya, ami beltenyészetre utal, és aminek nyomán a faj teljes egészében sebezhetőbbé válik a betegségekkel és a környezeti változásokkal szemben. A szakember szerint azonban ennek a fajnak jelentős volt a genetikai sokszínűsége, sőt az óriásalka intenzív vadászata kezdetén a faj „egyenesen virágzott”, vagyis egyáltalán nem állt a kihalás szélén. A kutatók szerint az eredmények jól mutatják, hogy még egy nagy területen elterjedt, magas egyedszámú faj is mennyire védtelen az emberi tevékenységekkel szemben.
