Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az Innsbrucki Egyetem és a kanadai Trent Egyetem kutatói a Science tudományos folyóirat pénteken megjelent számában közzétett tanulmányukban kimutatták, hogy míg 1851 és 2010 között a gleccserek tömegvesztésének egynegyede írható az emberi tevékenység számlájára, 1991 és 2010 között a visszahúzódás mintegy kétharmada ember okozta károsodás.
A gleccserek az ember okozta klímaváltozás egyik fő fokmérői. Globálisan végbe menő zsugorodásuk a 19. század közepén, az úgynevezett kis jégkorszak végén kezdődött. A gleccserek visszahúzódásában mind természeti okok – például a naptevékenység változása, vulkánkitörések -, mind emberi tényezők szerepet játszanak.
Az ember hozzájárulását a gleccserek tömegének egyre nagyobb méretű vesztéséhez mindeddig nem vizsgálták.
Kanadai és osztrák kutatók a klíma számítógépes modellezésével vizsgálták a gleccserek változását az 1851 és 2010 közötti időszakban. Tanulmányukba az Antarktiszon kívüli valamennyi gleccsert bevonták felhasználva a közelmúltban elkészült Randolph “gleccserleltárt” (RGI).
Az RGI a Föld szinte valamennyi gleccseréről rögzít adatokat oly módon, hogy felhasználhatók számítógépes elemzéshez – magyarázta Graham Cogley, a Trent Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
Mivel a szakemberek a klímaváltozáshoz hozzájáruló legkülönfélébb tényezőket bevonták számítógépes modellezésükbe, így képesek voltak megkülönböztetni a természet és az ember okozta hozzájárulást a gleccserek tömegvesztéséhez.
A 19. században és a 20. század első felében alig észrevehető az emberi tevékenység hozzájárulása a gleccserek visszahúzódásához, azóta azonban fokozatosan növekedik az emberi tényező – hangoztatta Ben Marzeion, az Innsbrucki Egyetem kutatója.
