Világméretű felháborodás és pánik kezd kialakulni az Amazonas-medence őserdejét pusztító erdőtüzek láttán.
Közel százezer különálló tüzet regisztráltak főként Brazília és Bolívia területén csak idén, a Facebookon minden magára valamit is adó influenszer érzelmes képeket osztogat tucatjával a közelgő világvégéről. Mások szembeállítják egymással a Notre-Dame helyreállítására felajánlott dollármilliárdokat az erdőtüzek megfékezésére adományozott sokkal kevesebb pénzzel (ami persze elég nagy hülyeség). A világvége nem is tűnik távolinak, ha figyelembe vesszük, hogy az esőerdő közmondásosan „a Föld tüdeje”, ahogy azt sokak mellett Ferenc pápa is hangsúlyozta a hétvégén. A dzsungel fái megkötik a globális felmelegedést tüzelő szén-dioxidot, és helyettük éltető oxigént lélegeznek ki a fotoszintézis melléktermékeként, ezt mind megtanultuk még az általános iskolában.
A Fák Nélkül megfulladnánk.
Ezzel csak az a gond, hogy a kutatások egyáltalán nem igazolják azt a közhiedelmet, hogy az esőerdő termeli a légköri oxigén 20 százalékát (más cikkekben: nyeli el a légköri szén-dioxid 20 százalékát). Sőt, nemhogy nem csökkenti az atmoszféra CO2-koncentrációját, hanem egyes mérések szerint éppenséggel növeli, vagyis szén-dioxid-forrásként üzemel. A jövőben pedig a helyzet tovább fog romlani: a talaj leromlása miatt folyamatosan csökkenni fog az esőerdei fák szén-dioxid-megkötő képessége, és egyre több szén fog felszabadulni belőlük. Ennek ellenére egyáltalán nem jó, hogy lángol fél Amazónia, de az esőerdő klimatikus szerepe sokkal bonyolultabb a mítoszoknál.
Gyorsan szögezzük le: az egyre intenzívebbé váló erdőtüzek katasztrofális hatással bírnak a helyi klímára, az esőerdő ökoszisztémájára, biodiverzitására – csakúgy, mint a helyi lakosság életére, egészségére. A globális atmoszféra szén-dioxid-tartalma is emelkedik az elégő faanyagban megkötött szén felszabadulása révén, bár ez a mennyiség szinte elhanyagolható az emberi tevékenység miatt a légkörbe eregetett szén-dioxidhoz képest.
A teljes cikk itt olvasható.