Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Ukrajna ezer és ezer szállal kacsolódik Oroszországhoz, Kijev most mégis arra készül, hogy társulási megállapodást ír alá az EU-val, jó eséllyel kivívva Moszkva bosszúját. Mi lesz, ha újra elapad a gáz Kelet-Európában, és ki menti meg Ukrajnát az államcsődtől?
Ha minden az EU tervei szerint halad, november végén Vilniusban az ukrán állam képviselői aláírják az uniós társulási megállapodást, és ezzel Kijev elköteleződik nyugati partnerei mellett. Putyin orosz elnöknek viszont merőben más tervei voltak Ukrajnával, ő inkább az általa verbuvált Eurázsiai Unióba szerette volna csábítani az államot. A társulási megállapodás keresztülhúzza az orosz elnök terveit, ezért aláírása előtt komoly kelet–nyugati izmozást, utána pedig szörnyű orosz bosszút várnak az elemzők.
Európa vs. Eurázsia
A pályafutását KGB-ügynökként kezdő Putyin többször nyilvánvalóvá tette, hogy valamilyen formában szívesen felélesztené a Szovjetuniót. Egy 2011-es interjújában például a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a szuperhatalom összeomlását, és arról is beszélt, hogy bűn kiaknázatlanul hagyni a mamutállam által megteremtett nyelvi, kulturális, ipari, tudományos és infrastrukturális egységet.
Oroszország ezért gründolt az utóbbi években több olyan regionális szervezetet is, mely a szovjet utódállamok közötti együttműködést mélyítette volna el. Ezek közül a legfontosabb az egyelőre csak Oroszországot, Kazahsztánt és Fehéroroszországot tömörítő Eurázsiai Gazdasági Közösség, mely a tervek szerint 2015-re Eurázsiai Unióvá válna, és az Európai Unióval azonos integrációs szintet ér majd el.
Újabban Tádzsikisztánt, Kirgizisztánt és Örményországot sikerült becsábítani az eurázsiai együttműködésbe (ezek az államok jelölti státusszal szerepelnek az egyeztetéseken), a legzsírosabb falat, Ukrajna azonban kicsúszni látszik Putyin keze közül, ahogy Kijevben inkább Brüsszelhez, mint Moszkvához igyekeznek közeledni.
Ha felmordul az orosz medve
Hogy az oroszok mennyire nem szeretik, ha szovjet utódállamok kacsintgatnak az EU felé, már 2004-ben is látszott. Észtország, Lettország és Litvánia EU-taggá válásakor orosz katonák ezrei vonultak a balti határra gyakorlatozni, és Moszkva széles körű kereskedelmi korlátozásokat is életbe léptetett a három kisállammal szemben. Ezzel komoly gondokat okozott az országok gazdaságában.
Ukrajna a balti államoknál sokkal jobban kellene Putyinnak, a két állam közös határa sokkal hosszabb, kereskedelmi kapcsolataik jelentősebbek, a 45 milliós Ukrajnát erőforrásai sokkal fontosabbá teszik Moszkva számára, emellett az oroszok jelentős része még ma is úgy véli, hogy országuk gazdasági-kulturális egységet alkot Ukrajnával. Putyin keményebben is harcol a nagyobb tétért: a társulási megállapodás aláírása messze a legkomolyabb konfliktusnak ígérkezik, ami Oroszország és a Nyugat között a hidegháború vége óta zajlott.
Új hidegháború?
Amikor az EU soros litván elnöksége és Ukrajna között szeptemberben elmélyültek a tárgyalások, Oroszország 12 ezer fős hadgyakorlatot rendezett a litván határon. Nem sokkal később betiltották a litván tejtermékek bevitelét az orosz piacra, ezzel durva visszaesést okoztak több litván cégnél. Az ukrán Roshen csokoládégyár is rosszul járt, ők sem exportálhatnak többé Oroszországba. A cég Petro Porosenko, az EU-pártiságáról ismert ukrán exkülügyminiszter tulajdona, így a Kremlben ez a bosszú különösen édes lehetett.
A banálisnak látszó csipkelődésekről aztán októberben komolyabb szankciókra váltott az orosz vezetés. A Gazprom közölte, hogy Kijev 882 millió dollárral (nagyjából 188 milliárd 750 millió forint) adós az augusztusi és a szeptemberi gázszállításokért, az ukrán fél viszont nem tudja, hogyan lett ennyire magas a számla. A hónap második felében pedig az orosz külügyminiszter kijelentette, hogy vége a személyi igazolványos határátlépésnek az ukrán–orosz határon, és az orosz határőrök el is kezdtek felhúzni egy drótkerítést az orosz oldalon.
A moszkvai kormányzati tisztviselők pedig már-már a hidegháborús retorikát idéző nyilatkozatokat adnak a sajtónak. Maga Putyin is olyanokat mond, mint: „Az EU-hoz való közeledésnek meglesznek a negatív következményei” vagy „ha a megállapodás sérti a piacunkat, lépéseket fogunk tenni a védelme érdekében”. Putyin szavai a legtöbb gazdasági elemző szerint azt jelentik, hogy ha Ukrajna aláírja a társulási megállapodást, Oroszország korlátozásokat fog bevezetni mind az ukrán termékek behozatalára, mind az Ukrajnába irányuló exportra.
Se gáz, se pénz
Egy ilyen lépés kétségkívül összetörné az ukrán gazdaságot. Az ukrán import negyede Oroszországba irányul, az ország ipara pedig szinte teljesen leállna az Oroszországból áramló gáz nélkül. A gázellátás biztosítása azonban még csak nem is a legnehezebb feladat. A Reuters uniós hivatalnokokra hivatkozva korábban azt írta, hogy Németország elvben készen áll arra, hogy gázt adjon el Ukrajnának, ha az orosz forrás elapad.
A tervnek csak két buktatója van. Az egyik, hogy Szlovákia vonakodna átengedni vezetékein egy ilyen gázszállítmányt, mert a pozsonyi kormány tart az orosz megtorlástól, nevezetesen attól, hogy a következő gázártárgyaláson a Gazprom bosszúból magasabb tarifát szab majd nekik. A másik probléma pedig az, hogy a német gáz is főleg orosz gáz: az Északi Áramlaton ugyanis szintén az oroszok exportálnak, a különbség csak annyi, hogy az a vezeték nem megy át Ukrajnán. Emellett az sem utolsó szempont, hogy a nyugat-európai gáztározók kiürítésével a projekt így is, úgy is felverné a gázárakat a kontinensen.
A teljes cikk itt olvasható.
