Biodízel lehet a káros melléktermékből

A feltaláló társaság “szóvivője” Boros Béla gépgyártás-technológia szakon végzett a műszaki egyetemen. Szabadkozik: a találmány kapta a díjat, s nem ők hárman. Két névjegyét teszi elém. Az egyik magyar nyelvű, a másikat ausztrál embléma díszíti. Így magyarázza kétlakiságát:

– Életem első negyvenhat évét Magyarországon éltem le úgy, hogy sokáig még útlevelem sem volt. Már családostól mentem ki Ausztráliába 1985-ben, ott húsz év alatt a munkám során becsavaroghattam a világot. A kinti cégem által készített víztisztító berendezés például Katarban, az emír családjának a farmján működik; az átadása óta eltelt nyolc évben még a szivattyút sem kellett javítani benne. De ipari szennyvizek tisztítására, méregtelenítésére Jemenben, Tunéziában és még sok helyütt a világban építettünk telepeket. A ciánmentesítési eljárásomat 2000-ben a tiszai szennyezéskor diplomáciai úton felajánlottam Magyarországnak, de a dokumentum, sajnos, elveszett az akkori minisztériumban. Amikor nyugdíjba mentem, kértem a családot, hadd csináljam azt, amit szeretnék. Eladtam a céget, s hazajöttem. Itthon olykor felkeresem azokat a laborokat, amelyeket kiváló akadémiai munkatársaimmal álmodtunk meg, három-négy évtizeddel ezelőtt. Ma is szinte ugyanazokkal a berendezésekkel működnek. A strapabírásuk mutatja, nem volt hiábavaló a gondos tervezés.

– Hogy jutott el a víztisztítástól a biodízel-gyártáshoz?
– Talányos hirdetésre akadtam az interneten: ingyen kínáltak hihetetlenül nagy mennyiségű glicerint. Ennek a magas hőértékű zsírsavnak számos felhasználási területe van, a kozmetikától a gyógyszergyártásig. Ha csak egy kétszáz forintos terméket készít valaki az ingyen anyagból, máris kétszázszoros a haszon. Akkor meg miért akarnak ebből ötszázezer tonnát ajándékba adni? De kiderült, hogy a felkínált glicerin szennyezett, Európa-szerte tavak vannak tele a biodízel gyártásából származó ipari melléktermékkel, s cégek mentek tönkre a bértárolás díja miatt. Ekkor társaimmal elkezdtem kutatni, mit lehet kezdeni ezzel a veszélyes anyaggal.

– Biodízel melléktermékből sikerült biodízelt előállítaniuk?
– A glicerin hasznosítási lehetőségeit kutatva rájöttünk a biodízel gyártásának gazdaságosabb, környezetkímélőbb módjára. A mi eljárásunk során nem keletkezik szennyezett melléktermék, hanem a felhasznált anyag minden egyes molekulája üzemanyaggá alakul át. Alapanyagul továbbra is olajos magvak kipréselt leve szolgál, de a gyártásnál adagolt olajhoz a felhasznált mennyiség tíz százalékának megfelelő szennyezett glicerint is hozzáadunk. Így gyakorlatilag száztíz százalékos a teljesítmény, s még fogyasztjuk is a Földet elárasztó, más célra felhasználhatatlan glicerint.

– Hisz a biodízelben? Ön szerint ez a jövő üzemanyaga?
– Feltalálótársként hivatalból is hinnem kell benne. A föld kőolaj- és szénhidrogén-készleteinek elfogyta után azonban az új üzem- és fűtőanyag alapja szerintem a hidrogén lesz, mert ilyen vagy olyan halmazállapotban abból van a legtöbb a környezetünkben.

– A bio-üzemanyagokat bizonyos körök úgysem fogadják kitörő lelkesedéssel, mert gyártásuk élelmiszerár-emelkedést, ínséget fog eredményezni, mivel elveszik a vetésterületet az emberi fogyasztásra alkalmas termények elől.
– A bioetanolt nem szabad összetéveszteni a biodízellel. A bioetanolt búzából és gabonafélékből állítják elő

– Nem mindegy, hogy ipari felhasználásra szánt napraforgót vagy búzát vetnek az emberi táplálékul szánt növény helyett?
– Nem, mert a kalászosok termesztése és feldolgozása során nagy mennyiségű melléktermék keletkezik, míg a pálmaolajból például alig marad valami kisajtolás után. A termesztett növényi magvak biodízellé történő feldolgozásánál húsz százalékos a veszteség. Ez azt jelenti, hogy a termőterület egyötödét hiába művelték meg. A mi eljárásunknál ez a veszteség nulla, illetve a hozzátett adalékanyaggal tíz százalékkal meg is növeljük a termelékenységet. Így tehát harminc százalék termőterületet más célra lehet hasznosítani. Egyelőre csak a bio-üzemanyagok elterjedése képes bizonyos mértékben csökkenteni az üvegházhatást – állítja a kitüntetett feltaláló.

– Minden ellenőrzési fázison végigment a találmányuk?
– Ha egy reakciót laboratóriumban, ötven literes edényzetben elő lehet hívni, az nem jelenti még azt, hogy gyárként is felépíthető az erre alapuló üzem. A méretnövelésnél tartunk. A találmányunkat felkaroló befektetőnek az lesz a feladata, hogy ezt a lépést finanszírozza. Tucatnyian jelentkeztek már a világ minden tájáról, de mindenki kizárólagosságot akar, szerintünk azonban a tudomány mindenkié, azt nem lehet kisajátítani. Szeretnénk, ha Magyarországon létesülne, akár kutatóintézeti, akár részvénytársasági közegben az a félüzem, ahol bármilyen olajjal bármikor bemutatható az eljárás, s a további kísérletek is elvégezhetők – jelzi a találmány kívánatos jövőjét a feltaláló.

– Akad még új találmány a tarsolyában?
– Az idén Kínában megrendezendő számítógépes világkiállítás döntőjébe bekerült egy ipari robotom. Ez a találmány lételememmel, a vízzel hozható kapcsolatba. Még a sportok közül is a vitorlázást választottam. A robot a nagy tengeri katasztrófák elkerülését segíti. A polip formájú gép lékesedés esetén lemászik a hajó oldalán, kitapogatja a lyukat, köré cuppan a karjai végén található korongokkal, és behegeszti a sérült hajótestet. Évente kétezer hajó süllyed el, s nemcsak a lemerült roncsok, hanem a kiömlött szállítmány is szennyezi a világtengereket. Ezzel a találmányommal ausztrál színekben neveztem a kiállításra. Megszerveztem náluk a Nemzetközi Feltalálók Szövetségének helyi egyesületét. Jó érzés, hogy visszaadhatok nekik valamit azért, hogy befogadtak bennünket. De szülőhazámban vagyok igazán itthon.