Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Egy svéd tudós szerint a megújuló energiaforrások előtérbe kerülésével célszerű lenne olyan akkumulátorokat készíteni, amik környezetbarát módon és olcsón tárolják a feldolgozott energiát. A megoldás a papírgyártás melléktermékeként keletkező “barna folyadék” hasznosítása lehet
A megújuló energiaforrások egyre fontosabb szerepet kapnak az energiaellátásban, világszerte óriási pénzösszegeket fordítanak a szélerőművekkel kapcsolatos beruházásokra, és a napelemek is minden korábbinál hatékonyabbá váltak: egy Los Angeles-i kutatócsoport például nemrég több mint 10 százalékos hatásfokkal tudta feldolgozni az elnyelt napfényt, ami azt jelenti, hogy megkezdődhetnek a nagyobb léptékű fejlesztések is a napenergia gyakorlati alkalmazásának területén, írja a hwsw.hu. A svédországi Linköping Egyetem biomolekuláris és organikus elektronikával foglalkozó professzora, Olle Inganäs márciusban, a Science magazin hasábjain fejtette ki, hogy a tendenciával együtt elérkezett az idő arra is, hogy a hagyományos, drága és korlátozott mennyiségben elérhető fémoxidokat alkalmazó akkumulátorokat félretegyük, és környezetbarátabb, illetve kevésbé költséges alternatívát keressünk az elektromos energia tárolására. Inganäs és lengyel kollégája, Grzegorz Milczarek szerint a megújuló anyagokból készült akkumulátor kérdését “a természet már régen megoldotta”, mint mondták, elképzelésük megvalósításához a fotoszintézis folyamata adta az alapötletet, ahol a növényekben elektrokémiailag aktív, benzolgyűrűkön alapuló molekulák, kinonok szállítják az elektronokat.
Inganäsék a papírgyártás melléktermékeként keletkező “barna folyadékot” használták a kísérletük során, ami nagy mennyiségben tartalmaz lignint – utóbbi a cellulóz után a legterjedtebb szerves polimer, ami a növényi sejtek falában rakódik le. Hogy a kinonokat töltéshordozóként hasznosíthassák, a kutatók a barna folyadékból kinyert ligninszármazékokat vezető polimerrel, polipirrollal összekeverve készítettek egy mindössze 0,5 mikron vékony réteget, amit katódként alkalmaztak az akkumulátorban. A barna folyadékot, mint energiaforrást egyébként az 1930-as évek óta használják, csak éppen eddig helyben, tüzelőanyagként égették el. Az így készült akkumulátorok nem csak környezetbarátabbak, de lényegesen olcsóbbak is, hiszen az eddig használt, olykor ritka fémekre már egyáltalán nincs szükség. Persze azt nem lehet mondani, hogy a tudósok maradéktalanul elégedettek lehetnek: az új akkumulátornak is megvannak a maga hátrányai, így az eszköz egyelőre csak lassan engedi tovább a töltést, ráadásul energiaforrás nélkül néhány órán belül le is merül, így a fent említett célfeladatokra egyelőre alkalmatlan. A kutatók megfigyelték, hogy a ligninszármazékok az előállítás módjától függően teljesítenek – jelenleg azon folynak a munkálatok, hogy a különböző módszerek kipróbálásával optimalizálhassák az új akku működését.
Megpróbáltam értelmezni a fenti tudósításban leírtakat, kissé nehezen ment. Többszöri elolvasás után sem vagyok benne teljesen biztos, hogy akkumulátorról van szó és nem elemről.
Nem értem továbbá azt a mondatot sem, miszerint: “az új akkumulátornak is megvannak a maga hátrányai, így az eszköz egyelőre csak lassan engedi tovább a töltést, ráadásul energiaforrás nélkül néhány órán belül le is merül…”
Honnan hová kell továbbengednie az akkumulárornak a töltést? Nem beszélve arról, hogy az akkumulátoroknak az elektrofizika törvényei szerint le kell egy idő után merülniük, majd (elektro)energia forrásra kötve újra feltölthetők. Vagyis az eszköz úgy működik, ahogy kell, nem?