Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A magas keményítőtartalmú manióka hosszú ideig fontos összetevője volt a legkülönbözőbb termékeknek, a tápiókapudingtól és a jégkrémtől a papíron át az állati takarmányig. Tavaly azonban a Thaiföldről, a világ legnagyobb exportőrétől származó manióka 98 százaléka egyetlen helyre, Kínába került, ahol bioüzemanyagot készítettek belőle.
Az új keresletnek köszönhetően a thaiföldi maniókaexport 2008 óta csaknem négyszeresére nőtt, és az ára is durván megduplázódott. Ahogy a fejlett országban szaporodnak a nem fosszilis eredetű üzemanyagok felhasználását előíró törvények, az új, feltörekvő gazdasági nagyhatalmak pedig – mint amilyen Kína – új energiaforrások után néznek, és évről évre a világon előállított élelmiszerek egyre nagyobb részét használják bioüzemanyag előállítására a gabonától a cukron át a pálmaolajig. Ennek a piacnak az új szereplője a manióka. Sok szakértő azonban állítja, hogy vissza kellene fogni a bioüzemanyagok gyártását, mert ha az ambiciózus termelési célok néhány kulcsfontosságú kultúra esetében közepes terméssel párosulnak, akkor az áremelkedéshez, éhezéshez és politikai bizonytalansághoz vezet. A meredeken emelkedő élelmiszerárak az utóbbi hónapokban lázongásokat idéztek elő és politikai nyugtalanságot szültek több szegény országban Algériától Egyiptomon át Bangladesig, ahol a pálmaolaj, a biológiai üzemanyag széles körben alkalmazott összetevője kulcsfontosságú élelmiszer az elkeserítően szegény lakosság számára.
Az idén a FAO, az ENSZ római székhelyű Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete rekordmagasságú élelmiszerárakról számolt be. Csak a múlt év októberétől idén januárig 15 százalékkal nőttek, a Világbank szerint megteremtve annak a veszélyét, hogy “a közepes és alacsony jövedelmű országokban 44 millióval duzzad a szegények száma”. A múlt év második felében a gabonaárak meredeken emelkedtek, az Egyesült Államokban például 73 százalékkal, amit az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) annak tulajdonít, hogy az amerikai gabonatermésnek a korábbinál nagyobb részét használták fel bioetanol előállítására. “Az a körülmény, hogy Kínában a maniókát, Európában a repcemagot, máshol pedig a cukornádat bioüzemanyag előállítására használják, kétségtelenül változást idéz elő a keresleti görbékben – fejtette ki Timothy D. Searchinger, a Princeton Egyetem e kérdéssel foglalkozó kutatója a The New York Timesnak. – A biológiai üzemanyag hozzájárul az árak növekedéséhez és a piacok feszesebbé válásához.” Az Egyesült Államokban a kongresszus úgy döntött, hogy a bioüzemanyag-felhasználásnak 2022-ben 36 milliárd gallonnak (1 amerikai gallon egyenlő 3,78 literrel) kell lennie, ami a négyszerese a 2008-as fogyasztásnak. Az Európai Unió elhatározta, hogy 2020-ra a közlekedésben felhasznált üzemanyagon belül 10 százalékra kell emelni a megújítható erőforrások arányát, amelyek közé a bioüzemanyag is tartozik. Kína, India, Indonézia és Thaiföld is tűzött ki a bioüzemanyag felhasználásával kapcsolatos célokat.
Elsőbbséget kell biztosítani az élelmiszernek
A pontosság kedvéért meg kell állapítani, hogy sok tényező okozhatja az élelmiszerárak emelkedését a múlt évi termést tönkretevő rossz időjárástól kezdve a szállítási költségeket megdrágító magas olajárakig. Tavaly például a szokatlanul zord időjárás a termést elpusztítva felhajtotta az árakat Oroszországban, Ausztráliában és Kínában, Thaiföldön pedig a bíbortetű támadása csökkentette le a maniókatermést. Olivier Dubois, a FAO bioenergia-szakértője szerint nehéz pontosan megállapítani, hogy az élelmiszerárak erősödéséhez mennyiben járult hozzá a bioüzemanyag-termelés felfutása. “A probléma összetettebb annál, semhogy sommásan kijelenthessük, hogy a bioüzemanyag jó-e vagy rossz – mondta az amerikai lapnak. – Az azonban biztos, hogy szerepet játszik az áremelkedésben. Húsz, harminc vagy negyven százaléka jut rá? Ez attól függ, milyen modellt alkalmazunk.”
Miközben senki sem szorgalmazza, hogy fel kell hagyni a bioüzemanyagok előállításával, Dubois és más, élelmiszerekkel foglalkozó szakértők azt javasolják, hogy az érintett országok vizsgálják felül eddigi politikájukat, váljon lehetővé a bioüzemanyagokra vonatkozó szigorú előírások felfüggesztése abban az esetben, ha az élelmiszertartalékok lecsökkennek, vagy az élelmiszerárak túl magasra szöknek.
“Az élelmiszernek kell elsőbbséget biztosítani – hangsúlyozta Hans Timmer, a Világbank fejlődési kilátások csoportjának igazgatója. – Probléma akkor keletkezik, ha a biológiai üzemanyaggal kapcsolatos célokat más termékek árának figyelembe vétele nélkül állapítják meg.” Nehéz előre jelezni, hogy a bioüzemanyag-szektor által támasztott kereslet hogyan hat az élelmiszerek árára és kínálatára. Néha – mint például a gabona és a manióka esetében – a vásárlók közti közvetlen verseny felhajtja a bioüzemanyagok összetevőinek az árát. Más esetekben hiány keletkezik és az árak inflálódnak, mert azok a gazdák, akik korábban élelmiszernövényeket, például zöldségeket termesztettek, üzemanyag előállítására alkalmas növények termesztésére állnak át. Kína megtapasztalta ezt csaknem tíz évvel ezelőtt, amikor célul tűzte ki bioetanol előállítását gabonából, ami azt eredményezte, hogy riasztó áruhiány keletkezett és megemelkedtek az élelmiszerárak. A pekingi kormány 2007-ben betiltotta a gabonafélék felhasználását bioüzemanyag előállítására. Kínai tudósok akkor tökéletesítették az üzemanyag magas keményítőtartalmú maniókából történő előállítását, és 2009-ben megkezdte a termelést az első olyan üzem, amely kereskedelmi méretben állít elő maniókából etanolt. A cikket folytatjuk…