Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Jórészt fürdőkben hasznosítják Magyarországon a rengeteg termálvizet, ahonnan további hűtés és szűrés nélkül a természetes vizekbe ömlik a hévíz.
Geológus kutatók szerint sokkal több településen lehetne termálvizes távfűtést kiépíteni. A zárt rendszerben hasznosított termálvizet vissza kell sajtolni a mélyrétegekbe, így lesz valóban megújuló a geotermikus energia. A beruházás általában évtizedes távlatban térül meg. Sokkal kevésbé használja ki a hévizek energiáját Magyarország a lehetőségeihez képest, állapította meg az a most is zajló kutatás, amelyet a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) végez a környező országok szakhatóságaival összefogva a határokon átnyúló termálvíztartalékok felmérésére. Magyarországon az 50-60 Celsius-fokos termálvizekre jórészt fürdők épülnek, amelyekből az elhasznált víz a szabadba, a természetes vizekbe ömlik. A kutatás szerint a geotermikus energiára alapozva jóval több település távfűtési rendszerét lehetne átállítani a hévizek felhasználására, de a mélyből feltörő forró vízzel melegházak százait lehetne fűteni. Ausztria és Szlovákia is előbbre jár például a termálvizek fűtési célú hasznosításában.
Tízmillió éve lezajlott geológiai folyamatoknak és 30-35 ezer éve leesett csapadékoknak köszönheti Magyarország, hogy a Kárpát-medence részeként a geotermikus energia nagyhatalmának számít Európában. A földkéreg vékonyabb a világátlagnál, csak 24-26 km vastag a Magyarországot magába foglaló Pannon-medencében, így viszonylag közelebb van a felszínhez a Föld köpenyének forró, részlegesen olvadt állapotban lévő része, az asztenoszféra. Így ezer méterre lefúrva már 60-80 fokra felmelegedett vizet lehet találni abban a porózus, üledékes kőzetben, ami a Kárpát-medencét kitölti. Ez a víz már használható fűtésre, de kétezer méteres mélységben már 100-130 fokos termálvíz is előfordul, amely áramfejlesztésre is alkalmas a geotermikus erőművekben. Ennyire forró termálvíz például a Mecsek-hegységtől északra található.
“A termálvizeket és általában véve a geotermikus energiát általában a megújuló energiaforrások körébe sorolják, de ez a gyakorlatban csak a földhőre igaz, ami kimeríthetetlennek tekinthető. A Magyarországon működő 788 termálvízkúttal azonban a nagy vízáramlási rendszerek végtermékét hasznosítjuk. A csapadékvíz leszivárog a mélybe, felmelegszik, majd a törések, a kedvező földtani rendszerek mentén feltör. A szén- és oxigénizotópok vizsgálatával megállapítható, hogy ez a folyamat több tízezer évig is eltart. A hévíz tehát korlátos erőforrás” – mondta az [origo]-nak Nádor Annamária geológus, a MÁFI igazgatóhelyettese. Országszerte eddig összesen 1300 termálvízkutat fúrtak – termálvíznek a földtani meghatározás szerint az számít, ami 30 Celsius-foknál melegebb. A jelenleg használatban levő közel nyolcszáz kút többsége a hévízfürdőket látja el. Ritka az a település, ahol fűtési célra is hasznosítják a geotermikus energiát. A balneológiai célú hasznosítás hátránya, hogy a fürdőkből gyakorlatilag további hűtés nélkül folyatják ki a még mindig meglehetősen meleg, 20-30 fokos termálvizet.
A hévíznek meglehetősen magas az oldott ásványisó-tartalma (ezért számít a legtöbb esetben gyógyvíznek). Ami hasznos például a reumatikus megbetegedésben szenvedőknek, az a természetes vizekbe kerülve károsítja az ökoszisztémát. A folyókba, tavakba kerülő ásványi sók mellett a hőszennyezés is káros, hiszen a termálvízkivezetés felborítja az adott felszíni víz hőegyensúlyát. Ezért ajánlatos lenne úgynevezett kaszkád-rendszerben hasznosítani a fürdőkből kifolyó termálvizet, mert a 20-30 fokra hűlt víz energiáját hőcserélőkkel még ki lehetne nyerni – például egy halgazdaság vizét lehetne az optimális hőfokra beállítani. A fürdők emellett meglehetősen pazarlóan bánnak a termálvízzel, ezért növelni kéne a felhasználás hatékonyságát – mondta Nádor Annamária. Geotermikus energiával jelenleg sehol sem termelnek áramot az országban, noha erre korábban voltak kísérletek.
Az elhasznált fürdővizet már nem lehet visszasajtolni
A fürdőzésre használt termálvízzel az a másik gond, hogy hiába hűtik le és használják fel utolsó cseppig a hőenergiáját, azt már a szennyezés miatt nem lehet visszajuttatni abba a kőzetrétegbe, ahonnan kinyerték – így az effajta hasznosítás ugyanolyan pazarlóan bánik a készletekkel, mint a földgáz elégetése. Pedig a mesterséges visszajuttatásra szükség lenne, hogy ne kelljen újabb tízezer éveket várni arra, amíg a kinyert vízkészlet pótlódik, vagy korlátozni a kutak hozamát annak érdekében, hogy ne apadjon el a termálvíz.
A teljes cikk itt olvasható.
