Mi köze a digitális tervezésnek és a mezőgazdaságnak egymáshoz? Alighanem mindenki először meghökkenne a kérdésen, utána egyértelműen érkezne a válasz: semmi.
Ennek ellenkezőjét igyekszik bebizonyítani egy brit tervező, Benedikt Gross, aki eloszlatva a “semmi” feltételezést, magyarázattal szolgál arra, mennyi közös momentum rejlik valójában a két fogalom, munkavégzés között. Foglalkozását precíziós gazdálkodásnak titulálja, melynek lényege, hogy különféle növényekből alakít ki algoritmikus modellek segítségével egyfajta komplex mintázatot az adott területen. Célja a következő: hatékonyabb elrendezést kialakítani, javítani a növény- és állatvilág közötti optimális kapcsolatot.
Köztudomású, hogy a kártevők elszaporodását megkönnyíti, ha egy adott mezőgazdasági területen egyetlen növényfajt termesztenek. Ez a növénytermesztési módszer akár a termés teljes pusztulásához is vezethet. Ha viszont különböző növények kombinációjából áll az ültetvény, nagyobb lesz az ellenállás a kártevőkkel, férgekkel szemben. Ez a kombináció védi, óvja a növényegyüttest. Ez az ültetési technika nem újkeletű a mezőgazdaságban, ezzel a módszerrel mindig is kísérleteztek a földeken dolgozók. Ám a digitális tervezés csak napjainkban honosodik meg, válik mindennapi gyakorlattá. Széles körű elterjedését, nagy méretű bevezetését csak ez a maga nemében rendkívül újszerű módszer biztosíthatja hatékonyan.