Édesvíz – legnagyobb kincsünk

Földünk felszínének nagy részét, 71%-át víz borítja. De valóban elegendő ez a vízmennyiség arra, hogy a Föld népességét eltartsa? Szakemberek és tudósok egyértelmű véleménye, hogy sajnos nem. A Földnek hatalmas vízkészletei vannak, azonban több mint 97 százaléka sós víz, ami a növények öntözésére és emberi fogyasztásra alkalmatlan, a maradék 3%-nak is 80%-a nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető.

2013 az ENSZ Vízügyi Együttműködés Nemzetközi Éve. Számos nemzetközi esemény központi témája a víz, ezek közül is kiemelkedő szerepet kap az október 8-11. között megrendezendő Budapesti Víz Világtalálkozó (Budapest Water Summit), amelyet Áder János köztársasági elnök felajánlásának és közbenjárásának eredményeként, az ENSZ szervezeteivel és a Víz Világtanáccsal együttműködésben szervez a magyar kormány. A 4 napos konferenciára politikusok, nemzetközi hírű tudósok, vízügyi szakemberek és döntéshozók érkeznek fővárosunkba, hogy egyeztessenek a világ vízkészletének megőrzésével, az egészséges ivóvíz biztosításával kapcsolatos legfőbb kérdésekben. A konferencia fővédnöke Áder János köztársasági elnök.

A Föld teljes vízkészlete 1,4 milliárd km3, édesvíz készlete ennek töredéke, körülbelül 35 millió km3. A világ édesvízkészletének 70%-a, mintegy kb. 24 millió km3 a tartósan hideg éghajlatú tájakon, nehezen hozzáférhető módon található, míg 30%-a föld alatti készletekben raktározódik (talajvíz, nedvességtartalom, mocsarak stb.). A világ folyói és édesvizű tavai a Föld édesvízkészletének 0,3%-át adják, ami kb 105 ezer km3.
A talajvíz, a tavakból és folyókból származó víz alkotja az ember által használt víz fő forrását. Ezeket a forrásokat tovább oszthatjuk a megújuló és nem megújuló vízforrások csoportjába. Megújuló források a tavak, folyók és víztározók, amelyek – a víz körforgása révén – rendszeresen újra feltöltődnek. A világ évenkénti, fenntarthatóan megújuló édesvízforrásai a Föld teljes édesvízkészletének körülbelül a 0,1 százalékát teszik ki.

Hamarosan 9 milliárdan leszünk
„A XX. században hatalmasan megnőtt a világ lakossága. Az ENSZ becslései szerint 1.65 milliárd ember élt a Földön 1900-ban, az ezredfordulóra a világ népessége meghaladta a 6 milliárdot, jelenleg 7,18 milliárdan vagyunk, és 2050-re minden bizonnyal el fogjuk érni a 9 milliárdot.
Az emberiség édesvízigényét sokan az ivóvízszükséglettel azonosítják, pedig a helyzet ennél jóval bonyolultabb: míg az orvosok ajánlása szerint 3 l/fő/nap, addig a 16. század felfedezése és a 19. század innovációja, az öblítéses toalett fiziológiai vízigénye 40 l/fő/nap körüli, így átlagban 80 l/fő/nap megy el a konyhában és a fürdőszobában. Ezekhez adódik az elosztóhálózat helyfüggő vesztesége, amely térségenként eltérő.
De még mindig nagy hiba lenne, ha csak a személyes vízfelhasználást vesszük alapul, hiszen globális szinten a teljes vízhasználatnak a lakossági csupán átlagosan és közelítően 10%-a, az ipari 20%-a, a mezőgazdasági – a legnagyobb vízfogyasztó – pedig 70%-ot tesz ki. Jól látszik, hogy a vízprobléma fő kérdése nem elsősorban a lakossági vízellátás, hanem az annak sokszorosát igénylő táplálkozás biztonsága”- mondta el Somlyódy László, a Budapesti Víz Világtalálkozó a Tudományos Fórumának főszervezője és elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
A szennyezett, emberi fogyasztásra alkalmatlanná váló víz csökkenti a hasznosítható vízkészletet. A mezőgazdasági műtrágyákból származó nitrátok és az ipari vegyszerek a talajvízbe szivárognak, vagy bejutnak a folyókba, ezzel egészségügyi és környezeti gondokat okozva. Az ENSZ szerint a fejlődő országokban a szennyvíz több mint 90%-a kezeletlen marad, a világ lakosságának legalább 20%-a szennyezőanyagokat tartalmazó vizet fogyaszt. Hivatalos adatok szerint fejlődő országokban élőknek körülbelül a fele szenved olyan betegségekben, amelyek kórokozói a vízzel terjednek.
Nem mindegy, hogy hol élünk
A vízhiány nem egy időben jelentkezik a világ minden részén. Akárcsak a népesség, a megújuló vízkészlet is egyenlőtlenül oszlik el a régiók között, amelyet ráadásul területi és időbeli változékonyság is jellemez a társadalmi-gazdasági fejlettségi szint függvényében. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Az arab világban a Föld népességének 5%-ára a készletek 1%-a jut, míg Kanada a másik véglet: a globális készletek 20%-ához a népesség csupán 0,2%-a tartozik.
1990-ben a népesség 4–5%-a élt fizikailag vízhiányos területen. Ez az érték 2025-re, forgatókönyvtől függően, 40–50%-ra növekedhet, alapvetően a fejlődő világban, főleg a népesség gyarapodása és az éghajlati hatások miatt. A 21. század elején még mindig mintegy 2,4 milliárd ember él a kellő szanitációs feltételek híján, és 1,1 milliárd embernek nincs tiszta ivóvize. A biztonságos víz és a szanitáció hiánya korunkban még mindig több emberéletet követel, mint amennyit a háborúk elpusztítanak. A víz képet tovább árnyalja, hogy az emberiség közel fele él több országhoz tartozó ún. osztott vízgyűjtőkön, amelyek komoly, nemzetek közötti konfliktusok forrásai lehetnek.

Napjainkban a vízhiány egyre több figyelmeztető, időnként szokatlan jelével találkozunk még a fejlett területeken is. Így például Ciprus ivóvizet importál Athénből (tankhajókon), de hasonló a helyzet Madridban vagy Szingapúrban is, ez utóbbi Malajziában működtet vízművet, majd csövön pumpálja át a vizet a szigetországba. „A probléma tehát nem országhatárokhoz kötött. Nagy, nemzetközi összefogásra van szükség, hogy 50 év múlva ne a vízért való háborúkról szóljon unokáink élete, hanem egy élhető világ biztosításáról. Ezért is vagyunk büszkék, hogy Magyarország otthont adhat annak a konferenciának, amelyen a világ vezető politikusai, tudósai, vízügyi szakemberei és döntéshozói vesznek részt, és határozzák meg közös stratégiájukat.” – tette hozzá Baranyai Gábor, a Budapesti Víz Világnapja Előkészítő Bizottságának elnöke, az EU Ágazati Politikákért felelős helyettes államtitkár.

Ajánlott tartalom

Klímaaktivisták varsói hidakat próbáltak lezárni

Két hidat próbáltak lezárni Varsóban az Utolsó Nemzedék nemzetközi radikális klímaaktivista csoport tagjai hétfőn, a rendőrség megakadályozta az akciót - közölte a lengyel média.