Míg más korabeliek a számítógépes játékoknak hódoltak és az interneten lógtak, Aidan Dwyer az erdőket járva lenyűgöző felfedezést tett.
Azt tanulmányozva, hogy a fák ágai milyen különleges módon nőnek, a fiú megépített egy olyan napelem-fát, amely akár 50%-kal több energiát termel, mint az egységesen kihelyezett napelemek. Felfedezésével Dwyer ideiglenes Egyesült Államokbeli szabadalmat kapott. Aidan 2010 telén kirándulni indult az erdőbe, ahol észrevette, hogy a fák egy bizonyos módon ágaznak el. Ezt tovább vizslatva ráakadt egy alapvető formulára, történetesen a Fibonacci számsorra. A számsor első néhány eleme 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, és így tovább. Ezek nagyon egyszerű módon kiszámolhatóak. Vegyük például a 2-t. Adjuk hozzá a sorban előtte álló számot, vagyis az 1-et, így megkapjuk a következő elemet, azaz 2+1=3-at.
A Fibonacci számokkal sűrűn találkozhatunk a természetben. A virágszirmok száma gyakran Fibonacci szám: például 3 szirma van a liliomnak és a nősziromnak, 5 a boglárkának és a vadrózsának, 8 a szarkalábnak, és így folytathatnánk még a sort. De például a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, valamint pl. a karfiol rózsái ún. Fibonacci spirálba rendeződnek, illetve a növények szárán a levelek és levéltövek elrendeződésénél is megfigyelhető ez a képlet. Az utóbbira akadt rá Aidan vizsgálódásai során, és hogy bizonyítsa ezt a feltételezést, megépítette saját kis fáját, napelemes levelekkel. Először megmérte, mennyiszer ágaznak el a fák ágai, és, hogy azok milyen szögben nőnek egymástól, és mérései alapján helyezte el mesterséges fája ágait, különböző magasságokban és szögekben. Mikor összehasonlította találmánya teljesítményét az egy sorba helyezett napelemekéhez képest, azt találta, hogy 20%-kal több energiát gyűjtött, és 2 és fél órával tovább is gyűjtötte azt. Decemberben ráadásul az a szám 50%-ra nőtt, és mintegy másfélszer tovább voltak működésben a napelemek.
Egy korábbi videónk a napenergiáról:
[media id=52 width=600 height=400]Viszont, mint később kiderült, a mérések pontatlanok voltak. Aidan Dwyer ugyanis a feszültséget mérte, amely nem a megfelelő mértékegység a termelt energia mérésére. Viszont ez a kis történet mindenképpen inspiráló, hiszen manapság már egyre többen törekednek arra, hogy a természetből vett példákkal gazdagítsák dizájnjukat.