Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az északi sarkkörön túl hó borítja a felszínt az év kilenc hónapjában, ez azonban megváltozott az utóbbi évtizedekben. Egy több mint harminc évig tartó kutatás részletesen megmutatja, hogyan húzódott vissza a hótakaró.
A tanulmányt a Geophysical Research Letters és a Arctic Report Card: Update for 2012 című tudományos magazinokban publikálták. A közzétett fotók azt mutatják, hogy 1967-től milyen volt a hóhelyzet júniusban – minden harmadik évet vizsgáltak meg, és hasonlítottak össze az 1979-2000 közötti átlaggal, írja az index.hu. Az átlag feletti hótakarót kékkel, az átlag alattit sárgával jelölik. Jól látható, hogy a sorozat elején még jóval az átlag feletti a hótakaró kiterjedése, az évek múlásával azonban egyre több a sárga, majd piros rész, vagyis egyre kevesebb a hó. Chris Derksen és Ross Brown kutatók a hótakaró általános csökkenését észlelték, ráadásul ez a csökkenés felgyorsulni látszik 2003 óta. 2008-2012 között három rekordmeleg évet is feljegyeztek Észak-Amerikában, de hasonló volt a helyzet az Eurázsiai kontinensen is.
Az eredmények nem meglepők, hiszen több korábbi tanulmány is kimutatta, hogy a hőmérséklet növekedésével csökken a hótakaró mennyisége is. Az azonban meglepő volt, hogy az elmúlt években egymás után dőlnek meg a negatív rekordok. A hótakaró csökkenése az úgynevezett albedó csökkenésével is jár. Ez az érték azt mutatja, hogy egy bolygó mennyi fényt ver vissza az űrbe, és a hótakarónak fontos szerepe van ebben, mert a napfény több mint kilencven százalékát visszaveri. A hó visszahúzódásával a sötétebb föld elnyeli ezen sugarak nagy részét, ami növeli a felszíni hőmérsékletet. A Föld átlagos albedója 39 százalék, a hóé 90 százalék, a füves területé 20-30 százalék, az erdőé 5-10 százalék.
