A megtermelt az elektromos áramot Ausztráliából Szingapúrig exportálják a 4 500 kilométeres nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) hálózaton keresztül.
A 20 milliárd ausztrál dollárba kerülő létesítmény – amely az Australia-ASEAN Power Link névre keresztelt ambiciózus elektromos hálózat lelkét fogja jelenteni – az Északi Terület egy távoli marhafarmjánál fog megépülni, félúton Darwin és Alice Springs között. A gigászi méretű 10 gigawattos sorozat – amelynek fotovoltaikus panelei mintegy 20 000 focipályányi területet foglalnak majd el el – bár közel helyezkedhet el a távoli ausztrál területhez, de az erőműből nyert energiát végül igen messzire fogják szállítani, a nap égette országtól távol, írta az mnnsz.hu. Ez azért lehetséges viszonylag egyszerűen, mivel a Power Link nem csupán a világ legnagyobb naperőművének megépítését foglalja magában. A projekt céljai között szerepel a világ leghosszabb tenger alatti erősáramú kábelének lefektetése is, amely az elektromos áramot Ausztrália távoli vidékétől Szingapúrig exportálja a 4 500 kilométeres (2 800 mérföldes) nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) hálózaton keresztül.
Ahhoz, hogy ez az az átviteli rendszer működjön, a szingapúri cég, a Sun Cable által fejlesztett PowerLink-hez meg kell építeni a világ legnagyobb akkumulátorát is, amelyet Ausztrália északi partvidékén, Darwin közelében helyeznek majd el. Az az elképzelés, hogy a hálózat az áramot a Newcastle Waters-nél elhelyezett napelem sorozatoktól a körülbelül 750 kilométerre észak felé fogja szállítani, ahol a Darwinban elhelyezett akkumulátor segítségével sor kerül a tárolására.
Az áram egy része Darwin helyi hálózatába fog kerülni, azonban a zömét exportálni fogják nemzetközi viszonylatban a tengerfenék mentén elhelyezett több mint 3 700 kilométer hosszúságú tenger alatti kábeleken keresztül, először az indonéz vizeken át, majd végül egészen Szingapúrig.
Amint az elektromos áram beérkezik végső rendeltetési helyére, várhatóan több mint 1 millió szingapúri lakost fog ellátni árammal – a szuverén sziget népességének körülbelül 20%-át – és a legvégső tervek között szerepel az is, hogy Indonéziába is szállítanának áramot. Természetesen ennek a rendkívül nagyratörő, több évre szóló megújuló projektnek a megvalósításához sok dolognak kell sikeresen zárulnia.
Az összes hozzájárulás megszerzését követően – beleértve a környezetvédelmi hatástanulmányokat is egy olyan projekthez, amely várhatóan körülbelül 120 négyzetkilométer (csaknem 50 négyzetmérföld) területet érint – az építés várhatóan 2023-ban fog megkezdődni, míg az energiatermelés 2026-ban, és az exportra szánt áram szállítása 2027-ben.
Ha minden a tervek szerint halad, akkor a Power Link vízválasztó pillanat lehet nem csak a napenergia, hanem a tiszta energia ágazat egészének vonatkozásában, amely bemutatja a megújuló energia megoszthatóságának és nemzetközi hálózatokon keresztüli továbbításának módját, hatalmas távolságokat, sőt óceánokat áthidalva.
„Ez a rendkívüli technológia meg fogja változtatni az országok közötti energiaáramlást. Ez olyan mélyreható következményekkel fog járni, amelyeket korábban még nem ismertek fel széles körben” – nyilatkozta a Sun Cable vezérigazgatója, David Griffin a The Guardian számára 2019-ben.
„Ha kezünkben van az elektromos áram országok közötti nagy távolságokra történő átvitelének lehetősége, akkor az energia áramlása el fog tolódni a folyékony halmazállapotú tüzelőanyagoktól – az olajtól és az LNG-től – az elektronok felé. Végső soron ez egy nagyságrenddel hatékonyabb mód az energia szállítására. A többi érintett egyszerűen nem lesz versenyképes.”