Ha napjaink kamaszai álmodozni kezdenek a „Nagy Őről”, a korosztály évezredes igényei mellett lassan ott lehet a „legyen feltaláló” feltétel. Ismét megismerkedhetünk egy vonzó külsejű ifjú hölggyel – a globalizáció korában a távolság nem akadály – aki egy elem nélküli, csupán a test melegével működő elemlámpát kínál világgazdasági hasznosításra.
A 15 éves, kanadai illetőségű Ann Makosinskinak a már ismert Google-féle Science In Action verseny egyik döntősének már régóta a megújuló energiák világa érdeklődésének egyik fő tárgya, ezen belül is az elveszett energiák megmentésének kérdése. Találmányához a következő feltételezésből indult ki: ha képes vagyok a test által kibocsátott bizonyos mennyiségű hőt megőrizni, akkor a rendszerem elegendő elektromos áramot termelhet ahhoz, hogy egy elemlámpát működtessen, írja az energiacentrum.com.
E célból Ann a Peltier-effektust használta fel, e fizikai mechanizmus lényege, hogy melegáramlást vált ki elektromos közegben. Megfigyelhető ez a jelenség két, egymással kapcsolatban lévő, különböző anyagú vezető között. Az egyik elem lehűl, míg a másik felmelegszik. Makosinski kiszámolta, hogy 5, 4mW kell ahhoz, hogy egy LED típusú lámpa meggyulladjon, és legalább másfél méternyi távolságra világítson.
És éppen így, a Peltier-kockát kombinálva a tenyér és a külső levegő közötti hőmérséklet-különbséggel született meg Makosinski lámpájának prototípusa. Annál erősebb a fény, minél nagyobb ez a hőkülönbség. Ha Ann lámpája túljut a kísérleti stádiumon, szükségtelenné teheti az elemek használatát, amelyek ma világszerte „veszélyes hulladéknak” számítanak. Nem is szólva arról, hogy ezáltal azok is villamos energiához juthatnak, akik ettől ma még el vannak zárva. Lehet, hogy Ann Makosinski elmélete nyomán egyre többen kezdenek majd azon gondolkodni, hogy mit kezdjünk a minket körülvevő energiákkal, amelyeket egyelőre csak kevesen használnak tudatosan?