Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Egy nappal az iszapömlés előtt már jelezték a rendellenességet a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. műszerei a vörösiszap-tározónál, a gátszakadás előtt másfél órával pedig már vészjelzéseket adtak – értesült az MTI Hírcentrum.
Mint az m1 szerda esti Híradójában elhangzott, a vádirat szerint a Mal Zrt. vezetői szabálytalanságok sorozatát követték el a vörösiszap-tározó üzemeltetésekor, elmulasztották a karbantartásokat és az ellenőrzéseket, nem tették meg a szükséges óvintézkedéseket és a gátszakadás után nem jelezték a veszélyt, sőt a mentésben sem segítettek. A Veszprém Megyei Főügyészség tizenöt ember ellen emelt vádat a vörösiszap-katasztrófa ügyében több vétség és bűntett elkövetése miatt. Gulyás Ildikó szóvivő múlt csütörtökön azt közölte az MTI-vel, hogy a Mal Zrt. ajkai telephelyén, a X. számú vörösiszap-tároló kazettájánál 2010 októberében bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége, továbbá hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt emeltek vádat.
A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház vált lakhatatlanná. A Híradó értesülései szerint egy eddig nem publikált vizsgálat kiderítette, hogy a szivattyúk egy nappal korábban már rendellenességet jeleztek, másfél órával a gátszakadás előtt pedig már vészjelzéseket adtak. A Mal Zrt. vezetői mégsem figyelmeztették az embereket, noha a cégnek kész katasztrófavédelmi terve volt – tették hozzá. A vádlottak között van a Mal Zrt. vezérigazgatója, a műszaki és a kereskedelmi igazgató, az üzemvezető, a környezetvédelmi felelős és a diszpécser. Kahler Frigyes, a Veszprémi Törvényszék kollégiumvezetője a Híradóban azt mondta: “azzal a megállapítással él a vádirat, hogy csak közvetett úton jutottak az állami szervek, a katasztrófavédelem, a mentők, tűzoltók, rendőrség olyan adatok birtokába, amelyeknek a segítségével aztán meg tudták kezdeni a mentést.” Kamarás Péter, az egyik vádlott védője az m1 Híradójában úgy nyilatkozott: “nem állapítható meg se szándékosság, se gondatlanság, ugyanis az én védencem úgy járt el, ahogy adott helyzetben elvárható, következésképpen a büntetőjogi felelősségre vonása nem indokolt, sőt szükségtelen.” A Veszprémi Törvényszék várhatóan az év második felében kezdi tárgyalmi a vörösiszap-katasztrófa ügyét, a tizenöt vádlott közül nyolcan a Btk. szerint akár 15 év fegyházbüntetést is kaphatnak – hangzott el a Híradóban.
Ez a szivattyús magyarázat több sebtől vérzik. Próbálom röviden összefoglalni a véleményemet, hogy miért.
1. Logikai bukfenc: ha egy ilyen tároló gátjának kitörése annyira reális veszély, hogy erre műszerek figyelmeztetnek, akkor azt a tárolót meg sem szabad építeni! Aki ezt a kockázatot vállalja, bűnt követ el! Egy ilyen tározót úgy kell tervezni és megépíteni, hogy a katasztrófa helyzet lehetősége teljesen ki legyen zárva!
2. A szóban forgó szivattyúk a védett oldali gáttalp és a gátat körül ölelő résfal közötti árokban csordogáló lúgos vizet emelték vissza a tárolóba. A szivattyúk jelzése arról szólt, hogy a lúgos víz felszaporodott. Ez abban a csapadékos évben gyakran előfordulhatott. E tény tehát semmilyen formában nem jelezhette a katasztrófa közelségét, hiszen éppen azért volt ott árok, hogy a tározó üzemeltetése során átszivárgó oldat abban gyűljön össze. Ez a jelenség nem volt különleges, így nem jelezhette a katasztrófát sem!
3. A híradásokból azt vettem ki, hogy a gátszakadás után néhány perccel a Katasztrófavédelem csakúgy, mint a Tűzoltóság egységei már a tetthelyen voltak, és a helyzetet komolyságának megfelelő maximális belső riasztást rendeltek el. A MAL-os vezetők jószerével tőlük értesültek a katasztrófáról, hiszen az irodák nem a gát tövében voltak, hanem Ajkán. Mire kiérhettek, örök hála a jól szervezett hősies csapatoknak és irányítóiknak, már működött a rendszer. Akkor kinek kellett volna szólniuk, hogy baj van?
Nekem ezzel a katasztrófával kapcsolatban most már az a legfőbb gondom, hogy az érzelmek – amúgy megérthető – túlburjánzása mellett a tényleges tényfeltárásról nincs tájékoztatás, annál több szakszerűtlen nyilatkozat a főilletékesek részéről. A kolontári az ország történetének legnagyobb ipari katasztrófája volt. A mérnök emberek pedig a tényekből értenek, nem a politikusok véleményalkotásaiból.