Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A kereskedelmi kamarák hajlamosak vészriadót fújni, ha klímavédelemről van szó. Szerintük minden egyes karbonkvóta vásárlás, erőmű korszerűsítés, üzemegység zöldítés veszteségforrás. Az USA Kereskedelmi Kamarájának idei jelentés is ilyen üzenetet hordoz, ám Paul Krugman Nobel díjas közgazdász szerint a költségvonzat valójában “elképesztően alacsony”.
Krugman szerint ennek ténye még annak fényében is figyelmet érdemel, hogy a U.S. Chamber of Commerce egy ambiciózusabb, drasztikusabb kibocsátás-csökkentéseket tartalmazó programmal számolt, mint aminek elfogadására valós politikai esély van a klímakérdésben megosztott amerikai politikai térképen.
A politikai spektrum megoszlása klímakérdésben meglehetősen egyszerű. Az 1970-es években a szénipar 250 000 embert foglalkoztatott az USA-ban. Azóta ennek egyharmadára csökkent a szektor munkaerő-állománya. A republikánusok tehát ma már nem annyira a szénlobbit, mint az olajlobbit támogatják, főként a fosszilis energiákból birodalmat építő milliárdos Koch-fivéreket. A demokraták viszont zöld elveket vallanak.
Enyhe gazdaságsorvasztó mellékhatással
2014 és 2030 között az amerikai vállalkozásoknak együttesen évi 50,2 milliárd dollárjába kerülne a zöldülés, ha új éghajlatvédelmi törvények erre kötelezik őket, állítja a kamara. “Ez elvileg nagyon soknak kell, hogy hangozzon”, tette hozzá szarkasztikusan Paul Krugman Nobel díjas közgazdász a New York Times-ban, ahol rendszeresen publikál glosszákat. Rámutatott: az amerikai gazdaság volumene 17 000 milliárd dollár, ami 2030-ig úgyis nőni fog.
Vagyis a kamara tulajdonképpen azt mondja, hogy az USA gazdasági szereplői és politikusai igenis képesek a globális klímapolitikát kedvezően befolyásoló, aktív irányba elmozdító lépéseket tenni, feláldozva forgalmuk mindössze a 1 %-át. “Ez olcsó!” írja Krugman.
A kamara szerint háztartásokra lebontva a költség 200 dollárt jelent évente. Egy átlagos háztartásban az összkereset évi 70 000 dollár, ami szintén nőni fog valamelyest, vagyis az a bizonyos 1 százalékos költségvonzat idővel csökken. Mennyit költ az amerikai kormányzat hadi kiadásokra? Évi 600 milliárd dollárt. Ennek is kis része az 50 milliárd, alig 8 százaléka.
Krugman szerint a gazdaság zöldítésének ára még ennél is olcsóbb lenne. Ezt részben annak tudja be, hogy a kamara által közölt adat a környezetvédelem ellenes lobbi számain alapul. Akiknek mindig érdeke, hogy drágábbnak mutassák be a klímapolitikai döntések árát, mint amennyibe az valójában kerül.
A két másik ok arra, hogy nem emészt fel ennyi kiadást -illetve nem jelent ennyi bevételkiesést- a gazdasági karbonmentes pályára állítása: ahogy a baby boomer-generáció nyugdíjba vonul, kevesebb lesz a növekedés, mint a prognosztizált 2,5 %. Kevesebb termeléssel és gazdasági tevékenységgel talán könnyebb megfelelni az emissziócsökkentési céloknak. A kamara szemszögéből javarészt a széntüzeléses erőművekről a földgázas erőművekre való átállásban merül ki az emissziómérséklés. A megújuló energiákról alig esik szó, pedig Krugman szerint ezek fejlődése és olcsóbbá válása is gyorsítani fogja a zöldülést.
Krugman arra is rámutatott egy másik cikkében, hogy az Egyesült Államok északkeleti államaiban 2009 óta működik emissziókereskedelmi rendszer, vagyis ott be van árazva az emisszió és a nagybani szennyezők kénytelenek kibocsátási kvótákat vásárolni. Ez elvileg visszaveti a nyereségképző képességüket. Ugyanakkor a szóban forgó államok jobban növekedtek az elmúlt években, mint az USA más tagállamai, miközben az emissziójuk annak rendje-módja szerint jelentősen csökkent. Vagyis ez sikersztori.
A közgazdász visszaemlékezett az 1980-as évek ónos esőinek megszüntetésére szolgáló kibocsátási egyezményekre is: ezek szintén minimális költségvonzattal érték el céljukat, a kéndioxid-csökkentést.
forrás: piacesprofit.hu