Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
167 Petajoule halmozott végsőenergia-megtakarítás: ennyit vállalt, ezzel kell majd elszámolnia hazánknak 2020 végére. Az Európai Unió tagállamainak évente számot kell adniuk arról, hogy haladnak energiahatékonysági szakpolitikáik végrehajtásával, mennyi energia megtakarítását tudnak felmutatni.
Magyarország csúszásba került, 2014-2016 között 12,25 Petajoule halmozott végső energia-megtakarításról számolt be.
Mi az az energiamegtakarítási kötelezettség?
Az Energiahatékonysági Irányelv egyik legerősebb pontja a 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettség. Minden tagállamnak évről évre a végfelhasználók felé értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell megtakarítania. Egyes számítások szerint uniós szinten az összes energiamegtakarítás fele köszönhető ennek az intézkedésnek. Ez elérhető az energia-szolgáltatói kötelezettség bevezetésével, vagy – mint hazánk esetében – alternatív szakpolitikai intézkedések bevezetésével. Ennek eredményeképpen kell Magyarországnak 2020 végére elérnie a 167 PJ halmozott végsőenergia-megtakarítást, amely nagyságrendileg az ipar egyéves energiafelhasználásval egyezik meg.
A IV. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv (NEHCsT) adatai alapján az alábbi ütemezés szerint kellene haladni:
Rá kell kapcsolni az energia-megtakarítások terén
Az éves előrehaladási jelentés szerint 2014-2016 között összesen 12,25 Petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el az ország, míg a NEHCsT alapján 16,37-nél kellene tartania. Ugyanígy, 2016-ban mindössze 2,99 Petajoule új megtakarítást eredményeztek a megtakarítási kötelezettség végrehajtását szolgáló szakpolitikai intézkedések[1], az előirányzott 6,29 PJ helyett..
Miért gond ez? Nem önmagában az jelenti a problémát, hogy uniós vállalásaink nem teljesítése jogi és pénzügyi következményekkel járhat. Nagyobb gond, hogy uniós összehasonlításban a magyar gazdaság nagymértékben energiaigényesnek számít: 2015-ben egységnyi GDP termeléséhez az EU-28 átlagánál 86 százalékkal több – bruttó, belföldi fogyasztásra rendelkezésre álló – energiát kellett felhasználni. Bár Magyarország primerenergia-intenzitása csökkent 2005-2015 között, a magyar gazdaságé a mai napig szignifikánsan magasabb[2], mint az EU átlag.
Pedig az energia hatékony felhasználásának ösztönzésével csökken az egyes országok energiaintenzitása, továbbá növekszik az egységnyi energiával előállított gazdasági teljesítmény és nemzeti termék. Így az egyes nemzetgazdaságok ellenállóbbá válnak, csökken a hosszú távú energiaszükséglet kielégítésének befektetési igénye.
Gazdasági elemzések már alátámasztották, hogy az energiahatékonysági beruházások – pl. épületek energetikai felújítása, ipari folyamatok energetikai optimalizálása –munkahely-teremtési vonzata, gazdaság- és kereskedelemélénkítő, valamint adóbevétel generáló hatása jobb – vagy legalább olyan jó -, mint bármely infrastrukturális beruházásé.
Az American Council for Energy Efficient Economy (ACEEE) két további fontos összefüggésre is felhívta a figyelmet. Az első, hogy új áramtermelő kapacitásokat legolcsóbban nem új erőművekkel, hanem a hatékonyság növelésével biztosíthatjuk: energiahatékonysági beruházásokkal, megtakarítási intézkedésekkel 1 kWh áram “kitermelése” átlagosan 3 centbe kerül, míg egy erőműben ennek előállítása kétszer-háromszor ennyi. Ehhez hozzáadódik még, hogy az energiahatékonyság növelése révén kevesebb új erőműre van szükség, így jelentősen csökken a környezeti terhelés is[3]. Azaz olcsóbb előbb energia-megtakarítást elérni, majd a csökkentett fogyasztáshoz méretezni az energiatermelést, bármilyen energiaforrásról van is szó.
A másik fontos összefüggés, melyet az ACEEE kiemelt, hogy a megújulók részaránya energiaforrások közötti emelésének szintén egyik legjobb és költséghatékony módszere, ha előbb az összfogyasztást csökkentjük, hiszen ezáltal a szükséges, elvárt megújuló részarány is könnyebben, alacsonyabb költséggel teljesíthető.[4] A nyilvánvaló pozitív gazdasági előnyökön túl az energiahatékonysági befektetések hatására jelentősen csökken a széndioxid-kibocsátás, ezzel is segítve a klímaváltozás elleni célok teljesülését.
Jó úton haladunk, de messze a cél
A jól definiált közös európai célok és stratégiák ellenére Magyarország tehát lassan halad előre energia-megtakarítási kötelezettsége teljesítése terén. Ha a legnagyobb energiafelhasználó ágazatok részesedését nézzük a végső energiacélú felhasználásból – a lakosság vezet (33%), megelőzve a közlekedés (22%) és az ipar (21%) energiafelhasználását – a három nagy energiafelhasználó szektor közül[5] az ipar, ipari szereplők irányába az elmúlt másfél-két évben több jelentős szakpolitikai intézkedés is elindult.[6] A szolgáltatási szektor energiaintenzitása 2005 óta gyakorlatilag felére csökkent[7], viszont a lakosság energiaintenzitása alig javult az elmúlt évtizedben,[8] holott a háztartások által felhasznált energia 40-50 százaléka megtakarítható lenne.
Jó úton haladunk tehát, de meglehetős késésben vagyunk. Ahhoz, hogy az elindított szakpolitikai intézkedések kifejthessék hatásukat, mindenképpen szükség van arra, hogy kiszámíthatóan, jól tervezhetően, azonos feltételek mellett tudjanak vele tervezni a vállalatok, lakosok, önkormányzatok.
A stabil szabályozási környezet előfeltétele az energetikai beruházások megvalósulásának. Ennek egyik fontos oka, hogy bár az energia-megtakarítás már a beruházás befejezése után közvetlenül jelentkezik, a megtérülési idő jellemzően hosszabb, meghaladja az öt évet.
Tartalékok a rendszerben, kiaknázatlan területek
Több olyan – eddig nem alkalmazott – szakpolitikai intézkedés bevezetése lehetséges, mely minimális költségvetési forrással, sokkal inkább jogi szabályozókkal, illetve azok harmonizációjával képes segíteni a kötelezettség teljesítését.
ESCO-típusú beruházások: elhárult egy uniós akadály a garantált energiahatékonyság-alapú szerződések elől
Méltánytalanul visszaszorult az energetikai felújítások terén az ESCO típusú beruházás szerepe. Ennek lényege, hogy az ESCO szolgáltatást nyújtó vállalat a saját költségére elvégzi a beruházást, a beruházás finanszírozása pedig a keletkező energia-megtakarításból származik, mely a beruházónál marad. Mind önkormányzati, mind vállalati célcsoport esetén jól alkalmazható ez a modell, sőt a társasházak esetén is működhet, ha a tulajdonos nem rendelkezik saját forrással a beruházás elvégzésére. A sikeres beruházás kulcsa, hogy mindkét fél pontosan tisztában legyen a megtakarítási potenciállal – ezért is érdemes egy előzetes energetikai auditot elvégezni. Az ESCO modell előnye még, hogy az épület-fenntartónak nem kell kezdeti önrészt vállalnia, de hosszú távon ösztönöztetik a hatékony épület-fenntartásra, működtetésre.
Nemzetközi gyakorlat az ESCO modell mellé alkalmazott ún. Energy Perfomance Contracting (EPC) típusú szerződés, mely garantált energia-megtakarítást és kölcsönös előnyöket ígér mindkét szerződő félnek. Az Európai Bizottság az Európai Statisztikai Hivatallal (Eurostat) közösen egy komoly akadályt hárított el a tagállamokban az energiahatékonyság-alapú szerződések és a kapcsolódó energetikai beruházások elől 2017 őszén: az Eurostat új iránymutatása jelentősen növelheti azon közintézmények körét, melyek képesek lesznek EPC-típusú megállapodásokat kötni, hiszen az új szabályok lehetővé teszik, hogy az elvégzett beruházás ne a közszféra szereplője költségvetési hiányát növelje (mint ez a korábbi iránymutatás legnagyobb veszélye volt).
Kulcsfontosságú a háztartások energiafelhasználásának további csökkentése
Több olyan, egymással párhuzamosan futó, fontos, de kevéssé összehangolt lakossági program (Otthon melege, kamatmentes lakossági hitel, lakáskassza) indult már az elmúlt években Magyarországon, melynek célja a lakossági felújítások ösztönzése, ugyanakkor a fenti programok által elért háztartások száma – az épületenergetikai felújítások tekintetében – alacsony. Az egymással párhuzamosan működtetett, vagy rendszertelenül indított programok részben lerontják egymás hatását, részben pedig nehezítik a felújítók dolgát.
Nincs egykapus rendszer, mindenhova külön-külön kell pályázni, igénylést benyújtani. A rendszer technokrata, nem a kedvezményezett áll a középpontban, ráadásul sok a korlátozás, mely inkább elriaszt. Holott nemcsak a pénzügyi ösztönzők, hanem a lakossági energetikai korszerűsítések bonyolult folyamatának egyszerűsítése, emberközpontúvá tétele is ösztönzőleg hat azok megvalósulására, akár addicionális állami források bevonása nélkül is.
[1] National Energy Efficiency Action Plans and Annual Reports[2] Energy Union Fact Sheet, Hungary 2017
[3] Energy Efficiency as a Resource
[4] Magyarországon pont ennek ellentéte valósult meg: a lakossági fűtés miatt elvégzett 2017 évi statisztikai korrekciók következtében nem 154, hanem 167 Petajoule megtakarítást kell elérni.
[5] Mivel az energia-megtakarítási kötelezettség alapjául szolgáló mennyiség csökkenthető az ETS szektorban felhasznált energiamennyiséggel, ezért a közlekedést figyelmen kívül hagytuk
[6] Például TAO kedvezmény, GINOP pályázatok, hitelcsomagok, energetikai szakreferensi intézkedés
[7] Bár még így is majdnem kétszerese az EU átlagnak
[8] Az Odyssee adatbázis alapján a háztartások energiafelhasználása a 2005 évi 21,06 koe/m2 volt, míg 2015-ben 20,93 koe/m2. Az európai átlag a 2005 évi 18,6 koe/m2-ről 2015-re 15,2 koe/m2-re csökkent.
