Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az Erdély szót minden bizonnyal a rómaiaktól vettük át, ami Sylvaniát, vagyis erdőséget jelentett. Ez abban a gyönyörű korszakban, úgy 1000 évvel ezelőtt természetes volt.
A magyar Erdély szó világosan jelzi, hogy olyan nagy területről van szó, amit erdők borítanak. Akkor hatalmas tölgyesek, bükkösök, juharosok, fenyvesek voltak. Nem beszélve a sok mocsárvidékről, gazdag halállományával és gazdag madárvilágávál.
A hajdani gyönyörű természet, növénytakaró azonban már a múlté. És amit a fejsze és a fűrész nem tudott megtenni, azt megteszik a legmodernebb favágó gépek, rönkszállítók stb. Az erdők eltűnése maga után vonta és vonja az erdei állatok, madarak, emlősök élőhelyeinek a megszűnését, az állatpopulációk eltűnését.
Az, hogy a Hargita-hegységben 1000 medve él, az egyszerűen blöff, vadászmese, hazugság. Meg sincsenek számlálva. De ez csak a maradéka annak a gazdag emlősfaunának, amelyet a rómaiak óta örökölt Erdély lakossága, és amelyet kíméletlenül kivadászott vagy kiirtott. Nincs már szabad bölénypopuláció, vadló-populáció, őstulok-populáció, hódpopuláció,jávorszarvas-populáció, oroszlánpopuláció, nyest- és nyusztpopuláció, mormotapopuláció, hiúzpopuláció, zergepopuláció, kőszálikecske-populáció.
A rómaiak előtti dákok még annyira természetesnek tartották a farkasokat, hogy valósággal tisztelték őket, „barátságban” éltek velük. Még a zászlójuk is egy farkasfej volt. A gazdag erdő- és állatvilág annyira bámulatba ejtette a rómaiakat, hogy istenséget is kreáltak a régiónak: Silvanus (erdei) isten birodalma volt, bekerült a hivatalos ünnepek közé, hivatalos isten lett.
Viszont a madarak közül eltűntek az olyan populációk, mint a fakókeselyűk, szirti sasok, darvak, túzokok, hattyúk, nagy kócsagok, pelikánok (gödények). És folytathatnánk a „vörös” listákat. De a jól megfigyelhető állatokról mindenképpen jó tudni, hogy ők az erdőkből éltek, az erdőkben szaporodtak. A középkorban sokszor csak félemből vágták ki az erdőket. Sok esetben pedig meghagyták mint vadászterületeket, ez bizonyos esetekben jó is volt.
Napjainkban – utalok itt az elmúlt 25 évre, amelyet a „felszabadulás” után élünk – valósággal kirabolták Erdélyt. A legtöbb esetben maguk az erdélyiek. Semmiféle büszkeség, okosság, valamiféle „svájci ragaszkodás” nem tartotta vissza sem Romániát, sem az erdélyi erdők és földek birtokosait ettől. Mindössze néhány lelkes környezetvédő tüntetett nemrég Kolozsváron vagy Bukarestben az illegális erdőirtás ellen. Egy pofon el nem csattant, egyetlen büntetést sem szabtak ki például a súlyos tiszai folyószennyezésért, amit a köztudottan káros ciántechnológiával okoztak 2000-ben.
A teljes cikk itt olvasható.
