Az elmúlt év kétségtelenül rossz év volt a kukorica-etanol ipar számára. A viszonylag magas gabonaárak és az alacsony olajárak mellett a termelők nem tudtak nyereségesek maradni, ezért sok cég csődbe ment.
Ezen kívül, az egyre növekvő fogyasztói értékek PR-rémálmot ébresztettek az ipar számára. Ilyen szörnyű helyzetben vajon merrefelé tendál ez az ágazat?
A következőkben az USA első generációs etanol piacának jelenlegi vízióit vizsgáljuk meg.
Rick Kment, a DTN kutatás elemzője véleménye az, hogy az iparág igenis nézhet ki másképp. A változás természetesen nem egyik napról a másikra áll be, hanem majd akkor, amikor a piac kilábal a jelenlegi időszakból és képes lesz reagálni a stagnáló növekedésre és a pénzügyi piacok zavaraira.
Jeff Broin, a nemzet legnagyobb etanol termelő Poet vezérigazgatója nem borúlátó. Állítja, az iparág valójában annál is több üzemanyagot fog termelni, mint korábban tette.
Lester Brown, az Earth Policy Institute elnöke és a Plan B 3.0 szerzője teljesen más állásponton van, mint a korábban említett vezetők. Nem hiszi el, hogy a gyártók komolyan beszélnek a következő generációs üzemanyagokról, ugyanis Brown szerint az elektromos közlekedés – és nem a bioüzemanyag – a megoldás a jövő közlekedésére.
Michael Pollan, az Omnivore’s Dilemma (Mindenevők dilemmája) szerzője tárgyalásokat folytat a Yale Környezetvédelmi Osztályának vezetőjével, Kate Cheney Davidson-nal, arról, hogy vajon miért van óriási hatással a kukorica-etanol termelés korunk egyik legfontosabb szegmensére, az élelmiszer-termelésre és fogyasztásra.