Az energiafogyasztás fenntarthatóvá tétele teljesíthetetlen küldetésnek tűnhet. Főleg akkor, ha a legutóbbi hetek, hónapok gazdaságpolitikai döntéseit vesszük alapul.
A mezei fogyasztót hidegen hagyja, hogy egy adott ország, aminek neve legyen most Uklákia, bejelenti, hogy nem követi a globális klímaegyezményt, míg a büszke Palatúniában egyre több megújulóenergia-termelésre optimalizált erőművet építenek. Az sem nagyon érdekli, hogy a bolygó másik felén, a nagy múltú Szelkanéziában éppen azt határozták el pár éve, hogy nem használnak több atomenergiát és ehhez tartják is magukat. Eközben a nem is olyan távoli Yallföldön a kormány éppen egy új atomerőmű építéséről döntött. Az ország-szintű vagy éppen globális vállalások – annak ellenére, hogy követésük hasznos –, nem feltétlenül vannak hatással az alapokra, amit a mindennapi fogyasztók energiatudatos viselkedése jelent. Pedig van miért kis vállalásokat tennünk.
Könnyen azt hihetjük, hogy a mi hozzáadott értékünk arányaiban olyan kicsi, hogy semmin sem tudunk változtatni. Ismerős érzés, amikor azért nem kezdünk bele egy feladat megoldásába, mert úgyse fog sikerülni? És igazunk is van: egyszerű fogyasztóként tényleg aprócska, jelentéktelen porszemei vagyunk ennek a játéknak. De ott vagyunk a táblán, és ha nem is meggyőződésből, de foglalkozzunk azért a saját energiafogyasztásunk csökkentésével, mert ez megéri nekünk pénzügyileg. Ehhez már csak két fontos dolog kell: tudnunk kéne, hogy mennyi energiát fogyasztunk pontosan, és azt is, hogy mennyire van ténylegesen szükségünk. Ezek metszete kiadja, hogy hol és mennyit tudunk spórolni. Na jó, a ráadás harmadik dolog pedig az, hogy tudnunk kell kényelmi kompromisszumokat is kötni.
Az, hogy mennyire erősek, az amerikai adatokból látszik: az Amerikai Energiainformációs Ügynökség weboldalának van egy hasznos része, amelyen a gyakran ismételt kérdésekre adnak válaszokat a legfrissebb adatok alapján. Ebből kiderül jópár nagyságrendi érték, például, hogy az USA teljes energiafogyasztásának kb. 40 százalékát teszi ki a lakossági és kereskedelmi energiafelhasználás, tehát jelentős változásokat tudnának okozni a háztartások fenntarthatósági lépései is. Az ügynökség adataiból az is látszik, hogy legnagyobb részben a lakossági szegmens szerelteti be az okos mérőket (2015-ben 57 millió okos mérő lakossági beszerelésénél tartottak), amik segítségével már képbe lehet kerülni az energiafogyasztást illetően.
Az eredményeket pedig kíváncsiak várja a világ, vajon tényleg sikerül-e csökkenteni az energiafogyasztást most, hogy a háztartások pontosan követhetik a fogyasztásukat. Még egy érdekes adat, melynek becslését persze meg lehet kérdőjelezni: egy amerikai állampolgár éves energiahasználata (310 millió brit hőegység, ami az energia egyik hagyományos mértékegysége a joule mellett) az átlagos energiahasználatnak (71 millió brit hőegység) több mint négyszerese. Bár ezek az adatok 2011-esek, de arányaiban helytállóak szerintem, és ez alapján gondolhatjuk, hogy az USA-ban történő mikro-fenntarthatósági lépésekre égetőbb szükség van, mint máshol. Egyébként 2015-ben az USA a bolygó energiatermelésének 18 százalékát fogyasztotta el.
A Magyarországon eddig telepített okos mérőkről azt lehet olvasni, hogy 20.000-en tesztelik a szolgáltatók által elhelyezett mérőórákat. Ezért cserébe a megfigyelt fogyasztásokra alapozva kedvezőbb tarifaajánatokat várnak majd a szolgáltatóktól. Ha a cégek úgy látják a tesztidőszak végére, hogy meg tudják változtatni ezáltal a lakossági energiafogyasztási szokásokat – energiatudatosabbá válnak a fogyasztók –, akkor várhatóan beruháznak a technológiába nagyobb tételben is. Az energiafelhasználáson való spórolás legfőbb mondása, hogy a meg nem termelt energia a leghatékonyabb spórolási forma.
Olyan szerteágazó a tippek és trükkök sorozata, amiket olvasni lehet a spórolási megoldásokkal kapcsolatban, hogy muszáj volt keresnem egy praktikus, látványos és széleskörű bemutatóanyagot erről, ami még zenél is. Az alábbi ábrára kattintva láthatjuk, hogy tevékenységeink, otthonunk helységei szerint hogyan tudunk kevesebb energiát fogyasztani: A teljes cikk itt olvasható.