A japán gyártók valamiért berzenkednek a kombiktól, pedig Európában ezek nélkül nehéz érvényesülni. A Toyota egészen mostanáig gondolta jó ötletnek, hogy kihipózta a kínálatából a szekrényhátú Corollát. Kipróbáltuk az Auris kombit, amely hibridként is rendelhető.
2007-ben a Toyota annyira rákészült, hogy forradalmat csinál a Golf-kategóriában, hogy Auris néven dobta piacra az ötajtós Corollát és a régi, az egész világon ismert típusnevet csak a szedán fenekére tették rá. A nagy név- és modellváltási felhajtás közben azt már persze nem verték nagydobra, hogy a kombi változatot megszüntették, pedig Európában ez legalább akkora szentségtörésnek számít, mintha nem lenne hozzá dízelmotor. Beletelt egy laza hatéves modellciklusba mire pótolták a hiányt, és az első kémfotók megjelenése után már csak az volt a kérdés, hogy Auris, vagy Corolla lesz-e a neve az új kombinak. Végül az Auris mellett döntöttek, míg a kombiságra a Touring Sports utónevekkel utalnak. Ebből a Touring érthető, a Sports jelölés létjogosultságára azonban nem derült fény a Mallorcán tartott kétnapos nemzetköz menetpróbán.
A külsőn kár rugózni, hiszen teljesen szubjektív, hogy valakinek tetszik vagy sem ez a mostani Toyota stílusirányzat. Annak idején, amikor az új Auris tesztautó nálunk járt, direkt megkértem a jó anyámat, hogy ugyan menjen már vele egy kört és mondja meg a tutit a célközönség szemével, mert nekem egy kicsit szétesett az összkép. Neki – mint egy elégedett ötajtós Corolla-tulajnak – alapvetően tetszett az Auris eleje, sőt még egy olyan is kicsúszott a száján, hogy jóval nagyobbnak és komolyabbnak hat, mint az ő autója, de azért valljuk be, ezt a lécet nem volt nehéz megugrani, mert az ő Corollájának gyakorlatilag nincs külseje. Csak egy négy és féleméternyi ezüstmetál anyagsűrűség az általunk észlelt térben, mindig meglep, hogy általában meg szokta találni a parkolókban.
A teljes cikk itt olvasható.