Fa toronyházak tisztítják a levegőt

A fából épült házakban tulajdonképpen nem lenne semmi újdonság. Ha a kisebb kunyhók, vagy egy-kétemeletes épületek helyett nem hatalmas toronyházakról lenne szó újabban. Az épületek szerkezetét többrétegű gerendák adják. Miért előnyös ez a megoldás? Mert olcsóbb a kivitelezése és a természeti katasztrófák során (pl. földrengés) állítólag strapabíróbb a faszerkezet, mint az acél vagy betonstruktúra, mert földrengés esetén megrepedhet anélkül, hogy összeomlana.

Mivel a beton- és cementgyártás a legszennyezőbb ipari tevékenységek közé tartozik, részleges kiváltásuk akár környezetkímélő megoldás is lehetne – csak éppen az erdőt kell levágni hozzá. A metódus pártfogói szerint, hiába faigényes ez az építkezési forma, mégis zöldebb, mint a cement nagyobb mértékű használata az épületben. Nemcsak azért, mert a cementgyártás széndioxid-vonzata óriási, hanem mert azt állítják, hogy az épületek kivonják a széndioxidot a légkörből. Hogy ez meglepő? Igen.

Köztudott, hogy a kivágott fák éppen hogy visszaengedik a bennük megkötött CO2-t a légkörbe, ezért tartozik a világ legnagyobb szennyezői közé például Indonézia, ahol óriási az erdőirtás, hogy az őshonos erdők helyett olajpálma-ültetvényeket telepítsenek.

Ugyanakkor a Newsweek cikkében az szerepel, hogy a fa megtartja a benne megkötött CO2 bizonyos hányadát kivágott állapotban is. Majd az egyik megszólaltatott építész azt fejti ki, hogyan minimalizálódik a fakivágás ökolábnyoma azzal, hogy a gerendákba egyrészt fiatal (20-25 éves) fákat építenek be, melyek még nem kötöttek meg annyi CO2-t, vagy olyan fákat, amelyeket megrágott a szú, így részben már meghaltak.

Biztonságos?

Az építészek azonban elismerik, hogy a technológiának van egy gyenge pontja: a víz. A fák magukba szívják a nedvességet, a párát, s ettől függően tágulnak. E probléma megoldására szolgál a “glulam,” vagyis a ragasztott laminált gerendák tömege, melyek között -valamint a padlónál- apró réseket hagynak az építők, hogy a táguláskor legyen hova növekednie a gerendának.

A másik neuralgikus pont a tűzveszély. Ha kigyullad az egyik lakás, az egész épület leéghet, s a lángokban összeomolhat, mint egy kártyavár. A módszer támogatóinak erre is van válasza: a nagy fák természetüknél fogva tűzállók. És mivel réteges fákról van szó, óránként csak 3,8 centiméter ég le belőlük.

A technológia ellen szól, hogy a faelemek nagy méretűek, többségük 18 méteres, szállításuk és felállításuk idő- és munkaigényes. Egy 2013-ban készített, úgynevezett time lapse-video, mely felgyorsítva mutatta egy egymással külső teljesen megegyező beton- és egy faalapú épület készültét, egyértelműen azt mutatta, hogy mire a betonépületet felhúzták, a másikból még csak néhány emelet készült el.

A teljes cikk itt olvasható.