Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Az eddigi rossz tapasztalatok ellenére Lengyelország – és ezzel Európa – belevág a nem hagyományos földgáz, a palagáz nagyarányú kitermelésébe.
Az eddigi próbálkozások földrengéseket, az ivóvízkészletek elszennyeződését, a levegő minőségének romlását okozták több országban is, miközben hatalmas mennyiségű vizet használtak el. Miért foglalkoznak mégis a palagázzal? Nem tudni, pontosan mennyi palagázt rejtenek az üledékrétegek Lengyelországban, de annyi biztos, hogy Európában a lengyel kormány szándékozik megismételni az Egyesült Államok nagy kísérletét. Az USA-ban ugyanis jelentős árcsökkenést okozott a nem hagyományos módszerekkel kitermelt földgáz, és az ország már nem szorul rá a Perzsa-öböl térségéből importált, cseppfolyósított földgázra. A palagáz is földgáz, de általában mélyebben fekszik, mint a hagyományos földgázkészletek, és a kőzetek megrepesztésével lehet hozzáférni. A lengyel földtani intézet számításai szerint 346-768, de maximum 2000 milliárd köbméter palagázt rejt a földkéreg az országban (az intézet az ezermilliárd alatti mennyiséget tartja biztosabb becslésnek). Ez a mennyiség legalább 20, legfeljebb 140 évre fedezné az ország teljes földgázfelhasználását. Az arányokat jól érzékelteti, hogy Magyarország 11,82 milliárd köbméter gázt fogyasztott 2011-ben. Az Amerikai Földtani Intézet, a USGS számításai szerint azonban 5300 milliárd köbméter is lehet a lengyel palagázvagyon.
Az országban eddig harminchárom kutat építettek ki a készletek kutatására, és az energiafüggetlenség kilátása már megmozgatta a lengyel kormány fantáziáját. Az ütemezés az amerikai palagáz-kitermelés felfutását idézi. A varsói kabinetnek az a célja, hogy 2015-ig kezdődjön meg a palagáz ipari kitermelése, a kinyert mennyiség pedig érje el az évi 10 milliárd köbmétert 2020-ig – mondja Katarzyna Kacperczyk, a lengyel külügyminisztérium energiapolitikai osztályának igazgatóhelyettese. A következő évtized végéig összesen 309 kút kialakítása van tervben, amelyek közül 128 biztosan megépül, a többi pedig az első kútcsoport eredményességétől függ. Három lengyel vállalat mellett az amerikai Chevron, a francia Total és az olasz Eni is rendelkezik kutatási koncesszióval. Kitermelési koncessziót egyelőre egyik cég sem nyert el. Ilyet a befektetők csak akkor kérvényezhetnek, ha már befejezték a kutatási és fúrási munkálatokat, vagyis ha már látható, hogy mekkora a rendelkezésre álló gázkészlet. Azért kell ennyi kút, mert a nem hagyományos gázmezők jellegzetessége, hogy csak így lehet gazdaságosan kitermelni őket. Alapesetben a földgáz óriási méretű lencsékben gyűlik össze a mélyben, a geológiai zárórétegek alatt. Mivel a lencsében magas nyomás uralkodik, nem kell sok kutat fúrni hozzá, mert a gáz feláramlása biztosítva van.
Tönkremehet az ivóvíz
Ezzel szemben a palagáz apró buborékai a kőzetek pórusaiban rejlenek. Az 1970-es években kikísérletezett technológiával tehát szét kell törni a kőzetet, hogy a gázmolekulák kiszabadulhassanak. A kitermelőnek folyamatosan fúrnia és repesztenie kell a gáz kinyeréséhez. Áttörést a vízszintes fúrástechnológia hozott. Ez esetben előbb hagyományos, függőleges kutat fúrnak, majd a mélyben a fúrófej elkanyarodik, és több tucat, vízszintesen szétnyíló kutat készít. A vízszintes kutakban ezután speciális folyadék befecskendezésével vagy robbantással repesztik a kőzetet. Pontosan emiatt éri rendszeresen környezetvédelmi kritika az amerikai palagázipart. Josh Fox amerikai dokumentumfilmes 2006 és 2010 között forgatott számos kitermelési helyszínen az USA-ban. Gasland című összegzése szerint hat szövetségi államban több mint ezer esetben szennyeződtek el a vízbázisok a fúrások környékén. Európában először a németországi Söhlingennél fordult elő hasonló szennyezés 2007-ben, mert megrepedt egy palagázkút szennyvízelvezető csöve. Az ivóvízbe benzén és higany került. Noha a hatóságokat idejében értesítették, a környéken lakók csak 2011-ben szereztek tudomást az esetről – állapította meg az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának vizsgálata.
Gond lehet a légszennyezés is. Amerikai középnyugati farmerek arról számoltak be, hogy állataiknak hullani kezdett a szőre, ők maguk pedig gyakoribb fejfájásra, ájulásra panaszkodtak. Az USA szövetségi Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) szigorúbb szabályozást vezetett be az egész olaj- és gázipar légszennyezésének csökkentésére, különös tekintettel a palagázra, azonban ez csak 2015-től lép hatályba. “Rosszul betonozták le azokat a Colorado állambeli palagázkutakat, amelyekről a Gaslandban van szó” – mondja erre Pawel Poprawa geológus, a varsói Energiakutató Intézet munkatársa. A lengyel hatóságok abból indulnak ki, hogy a lengyel állami földtani intézet munkatársai 2011-ben kutatták a folyadékbefecskendezéses repesztés folyamatát Leibenben. Arra jutottak, hogy a technológia nem szennyezi a talajt, a vizet és a levegőt, ha betartják a lengyel és az európai uniós környezeti jog előírásait.
Sok víz kell hozzá
Az is szempont, hogy a repesztés vízigényes eljárás, annak ellenére, hogy átlagosan kevesebbet használ, mint a szénbányászat vagy az atomerőművek. Viszont egyetlen repesztési művelet 15 millió liter víz felhasználásával jár a Föld Barátai nevű zöld szervezet összeurópai, franciaországi és hollandiai részlegének közös, a palagáz környezeti hatásait összegző elemzése szerint. Ez 10 ezer európai lakos éves vízfogyasztását fedezné. Egy kútban általában tízszer lehet repeszteni a kőzetet. Lengyelország és Németország egyébként eléggé rosszul áll az egy főre eső, megújuló vízkészleteket nézve az EU-ban. A víznyomáshoz használt folyadék 98-99,5 százalékban vizet tartalmaz, a maradék különféle vegyszerekből áll össze. Tizenöt millió literes felhasználást véve alapul egy repesztési művelettel több tonna mérgező anyag kerül a mélybe. New York államban, a Marcellus-mezőn végzett, tipikusnak tekintett palagázkútnál 133 tonna vegyszert használtak fel, többek között sósavat, erősen oxidáló ammónium-peroxo-diszulfátot és maró hatású kálium-hidroxidot a Föld Barátai 2012 szeptemberében készült jelentése szerint. A repesztőfolyadék mintegy 80 százaléka a mélyben marad.
Ilyen szempontból szerencsés, hogy a lengyel palagázkészlet mélyebben fekszik, mint az USA-ban, vagyis ha valami rosszul sikerül, kevésbé valószínű, hogy a folyadék felszivárog az ivóvízkészletekig. A mélyebb fekvés viszont drágítja az egész kitermelést: egyetlen kút kifúrása és a repesztések lefolytatása 40-41 millió euróba kerül Pawel Poprawa becslése szerint. (A magyarországi palagáz-kitermelés is a mélység miatt bukott el. 2005-ben a Makói-árokban tárt fel készleteket egy amerikai cég, de mivel a 200 Celsius-fokos gáz 6000 méteres mélységben van, nem lett volna gazdaságos a kitermelése.)
Apró rengések
Felmerül az a kérdés is, hogy okozhat-e a kitermelés földrengéseket? A szeizmikus vizsgálatokat a Lengyel Tudományos Akadémia keretében végezték. A kutatófúrás során robbantással repesztettek, a mért földmozgás pedig jóval kisebb volt, mint amennyire egy Fidzsin bekövetkezett, 7,3-es erősségű rengés érződött lengyel területen, mintegy 15 ezer kilométerre az epicentrumtól. Ezzel szemben az USA középnyugati területein több mint négyszer annyi 3-as erősségű (vagy annál nagyobb) rengést mértek 2008-ban, a fúrások elterjedése után, mint annak előtte. Mindez szinte biztosan amiatt következett be Ohio állam Természeti Erőforrások Minisztériuma szerint, mert az elhasznált folyadék tárolására fúrt aknákból kiszivárgó víz miatt csúszósabbá váltak a rétegek a geológiai törésvonalak mentén. A nagy-britanniai Preese Hallnál 2011 áprilisában és májusában egy 1,5-es és egy 2,3-es erősségű földrengés történt. A közelben folyó palagázfúrást felfüggesztették. A brit kormány által felkért vizsgálóbizottság megállapítása szerint a rengést a közvetlen vízbefecskendezés okozta. A kabinet ezután engedélyt adott a Cuadrilla Resources nevű cégnek a tevékenység folytatására, ha az összes biztonsági előírást betartja.
A teljes cikk itt olvasható.
