Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Mike Olbinski természetfotós négy évig keresztül próbálkozott, mire sikerült elkészítenie a tökéletes felvételt egy örvénylő szupercelláról.
A texasi Booker közelében filmre vett vihar a szupercellák között is különlegesen szépnek számít, a time lapse felvételek pedig jól megmutatják az ilyen viharok jellemzőit. A szupercella egy olyan, különlegesen fejlett zivatarfelhő, amiből nagyobb, akár 7-8 centiméteres jégkocka és nagyobb mennyiségű eső hullhat, és a villámképződés is hevesebb a szokásosnál. A függőlegesen és vízszintesen is örvénylő felhők úgynevezett hátoldali leáramlásában hulló eső igen kiadós lehet, és a 250-300 kilométert is utazó vihar környezetében akár 120 kilométeres óránkénti sebességet elérő széllökések is kialakulhatnak.
Bár a szupercellából ideális időjárási körülmények között akár tornádó is kialakulhat, Olbinski nem ilyet vett filmre, de mint blogján írja, ezt nem sajnálja, mert nem is szerette volna, ha ez megtörténik. „Én Arizonából származom, arrafelé a felhők nem örvénylenek és nem festenek úgy, mint egy a Föld fölött repülő ufó.”
A felvétel négy részből áll össze. A Canon 5D Mark II-es géppel készített képek első adagjának elkészítése után annyira esni kellett, hogy Olbinskiéknek fedezékbe kellett vonulniuk. A fotós írja is a videóhoz készített kommentárban, hogy tudja, délebbre kellett volna lenniük a viharhoz képest, de ahogy meglátta a felhőket, azonnal nekiállt a fényképezésnek, mert félt, hogy elszalasztja az alkalmat. „Az első részben érdemes megfigyelni, ahogy a lehulló esőt a vihar szinte azonnal vissza is szívja a körforgásba, lenyűgöző” – írja Olbinski.
A második és harmadik rész között a stáb átautózott a közeli Bookeren is, ahol szóltak a tornádóveszélyre figyelmeztető szirénák. „Iszonyú ijesztő és maradandó élmény volt egyszerre” – fogalmaz a fotós.
